Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Domonkos O.: A csornai kékfestőműhely

A háború utáni nyersanyaghiány csaknem teljesen leállította az üzemet, a gépi mintázás teljesen megszűnt, csak hozott anyagra dolgoztak, ismét kézzel mintázták a kelméket. A falvak lakói újrafestették régi festőruháikat, elbontott bőgatyákból, maradék házivásznakból, lepedőkből festtettek szoknyának, köténynek valót. Frászt Károly 1952-ben bekövetkezett halála után, három fia közül a középső, Pál folytatta a mesterséget, aki egy ideig egy segéddel, ma pedig egyedül végzi a munkákat. A kékfestés mellett jelentős helyet kapott a háború után a „rongyászát", a színes, melegfestésű kelmefestészet és vegytisztítás. A kékfestés indigócsávás eljárása ma már versenyképtelen a gyári anyagokkal szemben, növekszik az igény színtartóbb, könnyen mosható, városias anyagok iránt. Ennek a változásnak megfelelően alakította munkáját a csornai műhely is. A kelmefestés és vegytisztítás az 1960-as évek közepére túlsúlyra jutott a termelésben. Az Alföldön és az ország más kékfestő vidékein általánosan elterjedt szintetikus csávafestés megismerése és a felszerelés beszerzése után újból megindult napjainkban a csornai műhely gépi mintázása, a tetszetős, színtartó kelmék előállítása. A hagyományos indigófestésű áru már csak egy festőmedencében készül a rábaközi és Fertő-parti falvak idősebb asszonyai számára. Az ifjú mester felesége pedig, a kékfestő városi alkalmazásának lehetőségeit keresve, 1970-ben a felszabadulási pályázaton termékeivel „A népművészet ifjú mestere" címet nyerte el. II. Anyagbeszerzés A szoknyákhoz, kötényekhez szükséges sifon, molinó, perkál, gyolcs, kalikó, rumburgi vászonanyagokat és az egyéb szükségletekre szolgáló karton, szatin, barchend, zefír, angin, tenisz, flanell, glott, kanavász kelméket nagy tételekben vásárolták Ausztriából és a hazai textilgyáraktól. A XIX. század folyamán a házi vásznak bérmunkában történő festése bizonyára igen jelentős mennyiséget tett ki, amint erre már utaltunk a hagyatéki leltár „Festett anyagok váltsága" tételénél. Másrészt ismerve Sopron megye takácsainak, valamint a paraszti háztartások fonó-szövő tevékenységét, különösen a múlt század első felében, a hozott anyag tekintélyes mennyiséget tehetett ki a műhely munkájában. A múlt század végére már kis gyár szintjére emelkedett az üzem, üzleti kapcsolatai kiterebélyesedtek. A század elejére vonatkozóan fennmaradtak a különféle számlák, postakönyvek, melyek alapján tájékozódni tudunk a kapcsolatok tartóssága, anyagi mértéke felől. A Frast-műhelynek 1901—1904 között közel 50 ausztriai gyárral és céggel volt kapcsolata, beleértve a textil-, vegyszer- és gépalkatrész-szállító vállalatokat egyaránt. A legnagyobb forgalmat a bécsi Isaac Mautner & Sohn céggel bonyolították, évi 30—40 000 korona értékben. Igen jelentős szállítmányok érkeztek a Hermannseifen-i (cseh) J. A. Kluge Leinen-Fabrik, a bécsi Felixdorf er Weberei & Appretur, Neumann & Ortlieb Farben u. ehem. Produkte, Brüder Bleier Baumwollwaren-Buntweberei (cseh) stb. cégek termékeiből is. Ugyanezekben az években húsz magyarországi céggel volt üzleti kapcsolata a csornai üzemnek. Ezek közül az első helyet a Magyar Pamutipar foglalta el évi 40—50 000 koronás forgalommal. A postán feladott összeg 1904ben, a különböző cégek számlájára, közel 170 000 korona, ebből hazai vásárlásra kb. 70 000 koronát fordítottak, a többi osztrák, cseh és morva üzemek számlájára ment. Ugyanebből az évből kb. 10 000 koronás törlesztésről is ma121