Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)

Domonkos O.: A csornai kékfestőműhely

9/a) Fedett szárító, ill. kocsiszín. A tető alatti nyitott tér szárítópadlássá kialakítva. 10. Téli szárító, teregetőrácsokkal a tető alatt, gőzfűtéssel. 11. Istálló a lovak, marhák számára. A szerelési munkákat a Plewa-cég 1901—1902-ben végezte, de javításokra még a következő években is szükség volt. A gőzgép gyakorlatlan kezelője sok hibát követett el. 1902-ben majdnem felrobbant a gőzgép a fűtőcsövek helytelen tisztítása következtében. A most üzembe állított 15 lóerős gép a korábbi ötlóerőset váltotta fel, amely nyilván csak a mángorló és talán a Perrotine-gép üzemelését biztosította.

33 Az üzem vezetését ifj. Frászt Károly már 1895-ben átvehette, mert 1896 májusában már az ő neve alatt került felvételre egy inas az Ipartestületnél.

34 Apja 1904-ben halt meg, 74 éves korában. Ifj. Frászt Károly öccse, János, szintén a kékfestőmesterséget tanulta, majd Kaposváron kékfestő családba nősült és átvette apósa, Cekli Erazmus 1865-ben alapított üzemét. Gyermekei közül Frászt Imre és József (később Faludira magyarosított) folytatta a mesterséget, 1910-ben gépesítettek. Üzemük teljes felszámolására 1969-ben került sor.

35 Ifj. Frászt Károly és Ámon Ilona házasságából csak egy gyermek született, Károly, ő már nem a mesterségben képezte magát, hanem tisztviselőként helyezkedett el a fővárosban. 1906—7 táján a régi istállók helyén egy újabb festőszobát építettek tíz kipával, de a régit is használták kb. 1918-ig. Az istállókat a hátsó gazdasági udvarra telepítették át. A kis gyár szintjére emelkedett üzem az 1910-es években dolgozott a legnagyobb kapacitással, ekkor 14 állandó munkás jól szervezett munkamegosztással termelt. A munkások megoszlása: 1 gépész, 3 munkás a mosóban, 2 a festőmedencéknél, 1 a Perrotine-gépnél, 1 a cilindernél, 1 a mángorlónál, 1 rakta össze a mángorolt árut, 1 a kész áru raktározásával foglalkozott. Ezenkívül 3—4 segédmunkás segített a mángorlásnál, mosásnál, teregetésnél, de vásározáskor a kocsis munkáját is ők látták el. A vásárok alkalmával 10—12 nő végezte az árusítást, akik rendszeresen alkalmazott emberei voltak az üzemnek. Az első világháború vége felé jelentősen csökkent a forgalom, részben az anyaghiány, részben a lakosság elszegényedése miatt. A népviselet jelentősége is leáldozóban volt, a sok anyagot kívánó bő szoknyák helyett egyre jobban terjedt az egyszerűbb és olcsóbb, egybeszabott városi ruha. A szükségletek alakulását figyelembe véve Frászt Károly textilnagykereskedői iparengedélyt váltott, és régi vevőkörét ő látta el a legkülönfélébb vászonáruval, de a kékfestést továbbra is folytatta. Az olcsóbb és egyszerűbb üzemeltetés érdekében 1927—28ban villanyerőre állították át a műhely munkáját. A mester 1930-ban halt meg, fia hazajött Pestről és átvette az üzem vezetését. A gazdasági válság ideje alatt eladósodott, kb. 70 000 pengővel, ekkor a jobb évek alatt földbirtokba fektetett tőkéhez kellett nyúlnia az egyensúly helyreállítása érdekében. 1932—33-nban kisebb belső átszervezést hajtottak végre az üzemben, a háznál kis üzletet rendeztek be. A vásározásokról készített évenkénti kimutatás 1932-től fokozatos emelkedést mutat a forgalomban, az 1940-es évek elején pedig már a második világháború konjunktúrájának hatása mutatható ki.

36 33 GySmL:2 Fraszt-család iratai. 34 Uo. Csornai Ipartestület 33/Mk. 900. 35 LFM. N. lt. 638. 36 GySmL:2 Fraszt-család iratai. 119