Arrabona - Múzeumi közlemények 13. (Győr, 1971)
Gabler D.: Kutatások Arrabona canabaejában
Az ásatás eredményeit történeti kronológiai sorrendben, a korábbiaktól a későbbiek felé haladva adjuk. J. periódus (2. ábra) A legkorábbi periódushoz tartozó jelenségeket, ill. szinteket a feltárás során nem vizsgálhattuk teljes összefüggésükben. Viszonylag nagy mélységben, talajvíz közelségében dolgoztunk, ahol a lépcsőzetes mélyítés mellett a már előkerült objektumok (falak, kemencék stb.) akadályozták az összefüggő felületek feltárását. Nehezítette a feltárást az is, hogy az 1968. évi szelvényeket (1—5.) vissza kellett temetnünk. Az 1969. évi, a korábbihoz szorosan csatlakozó szelvénysor É-i részén — biztonsági okokból — a mélyítést nem folytathattuk a szűztalaj eléréséig. Ennek ellenére a 4., 9., 10. szelvények területén sikerült egy (esetleg két) faház részletét meghatározni, s az előkerült leletanyag módot nyújtott időbeli helyzetének tisztázására. A legkorábbi periódushoz tartozó objektumokat mindenütt steril, leletanyagot egyáltalán nem tartalmazó, kb. 50—60 cm vastag iszapréteg felett találtuk. Ez az iszapréteg közvetlenül az altalaj felett húzódott. Az iszap szerencsésen konzerválta a faanyagot, így a legelső építkezésről képet alkothatunk magunknak. A 4. szelvényben, az alaprajz C-vel jelzett részén, a felszíntől 440 cm-re, az iszapréteg felső szélén, vizenyős talajban 130—135 cm hosszú, É—D-i irányú, 25—27 cm vastag barnás színű fagerenda részlete tűnt fel, D-i része hiányzott. E gerendától egy méterre egy vele párhuzamos, ill. rá merőleges gerendarészlet tűnt fel, sőt a két É—D-i irányú gerenda közt is farostok mutatkoztak. A fagerendák összefüggését (egymásba ékelték-e vagy nem) a gyorsan feltörő talajvíz miatt megállapítani nem tudtuk. A 9. szelvényben (az alaprajzon F részlet) 430 cm mélyen K—Ny irányú fagerenda nyomaira bukkantunk. Szélessége nagyjából 20—25 cm lehetett, viszonylagos jó megtartását a nedvességnek köszönheti, összeérett, barna sáv formájában jelentkezett, de helyenként rostjait is megfigyelhettük. Kitisztítását a tapadó, sáros talaj megnehezítette. Mellette sárgás kavicsot figyelhettünk meg, míg É-i irányban egy kis szakasz átégett sáv (fagerenda?) mutatkozott, szintén K—Ny irányban. A 10. szelvényben vastag, kavicsos feltöltés alatt, erősen nedves talajban, 455 cm mélyen egyenetlen felületen barnás elszíneződés mutatkozott. A nyilván fagerendák, ill. fa oldalfaltól, esetleg padlótól származó rétegben gondosabb bontás után farostokat vehettünk ki, ezeknek iránya É—D-i, ül. attól néhány fokkal eltérő volt. A farostok közt faszenes nyomokra figyelhettünk fel. A faépítmény alig néhány cm vastag szintjét átvágva egy keskeny, szürkés iszapos feltöltést, majd egy világos, fövenyes kavicsréteget (kb. 10 cm széles) bontottunk le. E szint alatt faszenes nyomokat figyelhettünk meg, viszonylag nagy mennyiségben. A fekete iszapréteg tetején mintegy 480 cm mélyen, a felsővel teljesen megegyező tömörségű és elszíneződésű vékony barna sáv jelezte, hogy újabb szintet értünk el, alatta ismét faszenes sáv mutatkozott. E sávban famaradványok nem voltak. A faépítmény tehát kétrétegű, szintjét megújítása során 20—25 cm-rel emelték (3. ábra). Csak itt, a G-vel jelzett helyen tudtuk a két réteget elkülöníteni; vagy azért, mert a jobbára kavicsrétegben jelentkező felső rész másutt elpusztult, vagy pedig azért, mert a C— F— G részletek nem egy épülethez tartoztak. Míg a többi egyrétegű, ez kétrétegű építmény része lehetett. Az ismertetett jelenségek arra utalnak, hogy a táborhoz tartozó legkorábbi vicus építményeinek egy része tisztán fából készülhetett. A faházakat vastagabb fagerenda alapokra építették, az oldalfalak deszkáit függőleges, de vékonyabb gerendázat tarthatta. Nincs kizárva az sem, 9
