Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Levárdy F.: A középkori győri székesegyház pusztulása és első barokk átépítése

tént meg. Pedig a székesegyház építészettörténete szempontjából rendkívül fon­tos dokumentum. Nemcsak a XVII. századi építkezésre vonatkoztatva tartalmaz értesítéseket, hanem lehetővé teszi bizonyos mértékben a középkori állapot tisz­tázását, illetve fontos fogódzópontokat nyújt a folyamatban levő kutatás szá­mára is. A rendelkezésemre álló levéltári anyag segítségével szeretném — ha csak vázlatosan is — bemutatni a székesegyház XVI. századi fokozatos pusztulását, Giovanni Batt-Rava győri építőtevékenységét, s az általa megkezdett építési folyamat befejezését. í. A székesegyház XVI. századi pusztulása A feliratos emlékek tanúsága szerint az utolsó gótikus építkezések a XV. század 80-as éveiben formálták a székesegyház épületét. 50 év múlva, a XVI. század elején megindult az a pusztulási folyamat, amely a XVII. század elejére szinte romhalmazzá változtatta az ősi épületet. 1529-ben, a török közeledésének hírére maga a várkapitány — Lamberg Kristóf — égette fel a várost, s Bécsbe menekült katonáival, ágyúival, teljes hadi felszerelésével együtt. Ekkor égett le a székesegyház, 3 s valószínű, hogy ekkor dőlt romba a székesegyház egyik tornya is. Gaun Antal őrkanonok 1757-es feljegyzése szerint a XVIII. század derekán még látható volt a jelenlegi hom­lokzati torony két oldalán a faragott kövekből épített két középkori torony romja. 4 Az egyik toronynak állnia kellett, harangjairól 1531-ben történik emlí­tés: Bakics Pál ekkor töreti össze a meglevő két harangot, s anyagukat Po­zsonyba szállíttatja Wolfgang ágyúöntőmesterhez. 5 A Mohács utáni szétesett­ségben az ország szabad prédájává vált az oligarchikus önkénynek. 1539-ben, Fels Lénárd várkapitánysága idején, Török Bálint 1500 emberrel tört a városra Báthory-Bonaventura Andrással és a tatai várkapitánnyal összefogva, s fel­prédálta a vásártartó győri iparosokat és kereskedőket, majd felgyújtatta a vá­rost. Ekkor pusztult el a Szent István templom is. 6 A zűrzavaros körülmények között nem kerülhetett sor a romladozó épület megújítására. Ludányi Péter kanonok ígért ugyan 100 forintot a templomnak, de 1535-ig nem került sor az összeg felhasználására, az összeg kifizetése örö­köseire maradt. A sokáig „elhagyottan" álló templomban a káptalan saját költ­ségén javíttatgatta az oltárokat, harangokat. A javítások csupán a legszüksé­nézette a székesegyházi iratanyagot, s ennek során vált ismeretessé a Rava-féle szer­ződés. A szerződést tartalmilag ismerteti Bedy (i. m. 14. 1.), az építész tisztán olvas­ható aláírását helytelenül Giovanni Battista Rema-nak oldja fel. 3 Ráth K., Magyar történelmi tár 7. k. 4. 4 „... Vetustate, temporum denique ac bellorum iniuria fatiscentem ac prope eversam (t. i. ecclesiam), in hanc, qua hodie videtur, formám Anno 1660 redigi fecit inexhausta munificentia Georgy Szecseny, Praesulis non de hac sua tantummodo Dioecesi, sed de tota Ecclesia Hungarica immortaliter meriti, qui Turrim quoque addi­dit mediam inter rudera duarum illarum, quae quondam quadrato e lapide emine­bant." (Győri kápt. lvt: Fasc. 3. nr. 2. — 1757.) — Értesítését megerősíti a Visitatio canonica Capitularis privata ab Exllmo. D. Praesule Zichy A° 1767: „... cernitur aliquantulum ampliorem et longiorem (t. i. ecclesia) quoque fuisse, duasque Turres habuisse in coemeterio ex ruderibus e terra exstantibus probabile est..." (Győri kápt. lvt.) 5 Egyháztört. Emi. II. 128. 1. 6 Egyháztört. Emi. III. 238. 1.; — Ráth K., i. m. Győri Közi. 1864. 81. sz.; — Fejér 1., szerk: Győr megye és város egyetemes leírása. Győr, 1868. M

Next

/
Thumbnails
Contents