Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Mithay S.: A koroncói koravaskori kunyhó
A régibb ház D-i fala és ennek egy része ráplanírozott volt a régi, égett rétegre. Az új padló nem látszott, de észrevehető az új padló alá tömött föld jelenléte. Ez a réteg eleven földnek látszott. Az első árokban úgy láttuk, hogy annak minden pontján az előkerült cserepek egy korból valók, és azok a Hallstatt Cből származnak. A második árokban tudtunk csak szisztematikusan dolgozni, és az ebben tett megfigyelések döntik el ennek a lakásnak sorsát, korát és Észak-Dunántúlon való megjelenését. A házi kerámia töredékei mellett bőven kerültek elő grafitozott felületű cserepek is. A finomabb kerámia díszítései szintén a Hallstatt C időszakára utalnak. Az újabb profil D-i részén fal nyomai mutatkoztak. A fal egyenes és irányából megállapítható, hogy a lakás É felé összeszűkült. Az É felé eső fal nagy keménysége miatt nehezen volt ásható. Sok edénytöredékre az égett föld rákeményedett. Ebben az É-i falban, annak tömésében 105 cm mélységben piros kőmag és cserepek voltak. A faltól É-ra kisebb paticsok jelentkeztek. Közben egy hálósúly és orsókarika is napvilágra került. Két árkunk határán egy 6 cm átmérőjű cölöplyukra találtunk, amelynek az alja 110 cm mélyen volt. Ez lehetett a felső lakás alja. A D-i részen 90 cm mélységtől tűzpirosra égett paticsdarabok voltak a lakás szélében. A második profilban (2. ábra) elmállott bronztörmelék volt 105 cm mélyen. 100 cm mélységtől lefelé több cserép jelentkezett. És ebben a mélységben mindenütt égés mutatkozott. Sok helyen koromfolt is előkerült. 115 cm mélyen vízszintes metszetben is sikerült a veremlakás alakját meglátni (3. ábra). 160 cm mélyen és onnan lefelé mind több volt a grafitozott cserép. Mindenütt sok az állatcsont. Itt már jelentős nyirkosságot észleltünk. Végül a fehéres agyagban hiányoztak a leletek. Fölötte sok nagy edénytöredék került elő, amely egykori hombár töredéke volt. A két veremlakás választóvonala a második profilban (2. ábra) is éppen úgy és éppen ott mutatkozott, mint az erőben (1. ábra). A nagy égési réteg D-i fele fölött itt is atkás, agyagos sárga fal volt bedöntve. Az égett réteg felső része tőzeggé vált nád. Ez az első lakás omladékának a teteje (tőzeg, faszén, égé« és patics kis nyomokban). Tehát jó ideig volt romokban, és a közeli patak elöntötte. Innen néhány halszálka is előkerült. Jól látszott, hogy a lakás É felé húzódott. A profilunk É-i szélén az első lakás égett rétegére épült a második É felé eső fala. A D-i részen pedig sok patics mutatkozott. A következő árokban a lakás félköríves záródása kialakult. A különböző rétegekből és azok fekvéséből ki lehetett következtetni, hogy azok honnan származtak. Az alsó, sötétszürke színű agyag ma is megtalálható a Bakonyér partján 50—60 cm mélységben. Régebben ez az agyagréteg magasabban lehetett. A világos agyag ma 240 cm mélységben van az őskori ház mellett. A sárga színű, atkás agyag ugyancsak a közelben látható, és a vörös föld alatt kemény padot képez. Meg kell említeni azt is, hogy az első agyagrétegben sok cserép volt. Mindenesetre az látszik, hogy a cserepekkel az akkori ember megtömte a kunyhó talapzatát, hogy keményebb és tartósabb legyen. A cserepek vízszintesen feküdtek az agyagban. Sok volt közöttük a grafitozott és díszített edénytöredék. Több helyen a csontok zöldesfehér színűek lettek és hólyagosra égtek. A két lakás tűztől pusztult el. Mindkét esetben erős tűz lehetett; bizonyára a tető volt gyúlékony anyagból, nádból. A lakás félkör alakú végében, a D-i részben faltöredéket találtunk (3. ábra). Ebben kevés cserép volt. A félkörben mindenütt vörös földet láttunk. Ezen a végén tehát lezáródott a lakás, és ebből is látható, hogy csak a Bakonyér felől 7
