Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Sellye I.: Adatok az arrabonai fémművességhez

munkált áttört koronglemez, minden bizonnyal, a Barbaricumban is jól ismert

14 áttört munkákat akarta helyben utánozni. Miután, tudomásunk szerint, a Barbaricumban öntőműhely nem volt, ezért olyan típust választottak helyi utánzásra, melyet kézzel is meg lehetett formázni. 3. E megmunkálási csoportnál az áttörés már-már rácsszerűvé finomodik. A minta egyre komplikáltabb, a felület lapos, vagy csak egészen kevéssé domborúan plasztikus; vékony lemezből vágják ki a példányokat.

15 Figyelemre méltó, hogy ebből a típusból sem került eddig elő rontott példány Pannoniából. Az úgynevezett noricumi pannóniai áttört tűtartójú szárnyas fibulák is a fenti csoporthoz sorolhatók, bár ezen belül teljesen különálló leletegyüttesként foghatók fel. A nálunk nagy számban előforduló ékszerpár a bennszülött nőket ábrázoló sírköveken, szobrokon állandóan szerepel.

16 Félkész szárnyas fibula Pannoniából eddig nem került elő; úgy látszik, ez a típus Noricum déli részéről terjedt a Dunántúl felé. Az egyik előfordulási központ Poetovio és környéke lehetett

17

, a másik pedig Carnuntum és környéke.

18 Itt jegyezzük meg, hogy Arrabonából is őriz a győri Xántus J. Múzeum áttört szárnyas fibulát. Aranyból, áttört technikával, kizárólag igen finom, díszes kivitelben, ékszereket készítettek; sokszor drága- és féldrágakövekkel kombinálva.

19 Hogy ezek közül nem maradt ránk félkész darab, azt a drága nyersanyaggal való takarékosság magyarázza. A rontott darabokat nyilván újra beolvasztották. Az áttört fémmunkákat készítő mesterek a minták variálása mellett a kidolgozás módját is állandóan változtatták: ugyanaz a motívum domború és lapos kivitelben egyaránt szerepel. Ilyen esetekben gondolhatnánk más korra vagy más műhelyekre, de e feltevésre nincs exakt adatunk. Viszont arra igen, hogy egy műhelyben egyidejűleg mind domború, mind lapos kidolgozású példányokat készítettek, mint azt pl. Sisciában, a Kulpa folyóból kikerült ólomöntvényeknél jól láthatjuk.

20 A kész daraboknál szintén tapasztalhatjuk néhány esetben az együttes előfordulást: pl. a brigetiói lósíroknál

21 és a Gallia Belgica-i, Celles les Waremme-i lószerszám-garnitúránál.

22 Több típusnál szériagyártásra gondolhatunk, miután a darabok egymással teljesen azonos formájúak és méretűek. Ezt tapasztalhatjuk úgy Pannoniában, mint a nyugati provinciákban.

23 Igen nehéz eldönteni, hogy az áttört díszeket hogyan alkalmazták, montírozták. Alig van szakszerűen feltárt sírból előkerült leletegyüttesünk, melynél megfigyelték volna az elhelyezésüket is, kivéve a Brigetióban feltárt lószer14 Sellye, i. m. A Barbaricumba mintegy 40 darab áttört bronz került 18 különböző lelőhelyre. 522. old. és térképmelléklet. 15 Sellye II. XIX. t. 16 Fitz J-, Az eraviszkus nők viselete. AÉ 84. 1957. 133 skk. korábbi irodalommal 17 Patek E., A pannóniai fibulatípusok eltéri edése és eredete. Diss Pann Ser. II. no. 19. 85. old. II. t. 6—7. 18 Uo. II. t. 12. irodalommal. Fitz, id. h. 145. 19 Nagy L., Budapest Története. Budapest az ókorban. II. CII. t. 2. említ néhány példát fényképpel. 20 Sellye, Recueil des bronzes ajourés. Pl. CXCII. 21 Barkóczi U, Két lósír Brigetióból. Arch. Ért. 1946—48. 176—182. XXVI.— XXXIII. táblákon, lószerszám-rekonstrukciókkal. 22 Sellye II. X. t. 1., 6., 9. 23 Sellye I. XXX. 1—2., 7. XXXII. 3. és 1.. valamint a XXXV. t. 2—3.. a XXXVII. t 1—2. és 6—7. egymással azonosak. Sellye II. X. t. 1—2. stb. 73