Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Dávid L.: Komitatü Györ-Moson i Sopron vo vremja Ii. mirovoj v jnü i ih oszvobozsdenije

Kisegítő restaurátorok: Németh Miklósné, Rozlozsnik Jánosné és Kirschner Sándor (1969. XI. 1-től) Kiállítási teremőr 17, portaszolgálatos 3, központifűtő 1, takarító 4 fő. Tudományos munka Régészet. Fontos feladatunknak tekintettük római kori ismereteink további gyarapítását, a népvándorláskori kutatást és középkorral kapcsolatos ásatásaink további bővítését. 1. Győr, Széchenyi tér: római kori canabae, Árpád-kori leletek, középkori térkialakítási rétegek. A feltárás vezetői: Gabler Dénes és Tomka Péter; az ásatásban részt vett: Albeker Mária. Régészeink négy 5X5 és két 5X3 m-es szelvényt tártak fel, mintegy 130 m'

2 területen. V A hat újabb szelvényt az 1968. évi ásatás területének D-i oldalán jelöltük ki. Az újkori térszintek feltárása után itt is elértük a XIII. sz.-i piactér kemény, kavicsos szintjét, majd ennek lény esése után az Árpád-kori házak cölöplyukrendszere került elő. Itt négy újabb tüzelőhely, ill. kemence volt, melyeknek tüzelőhelyét földbe mélyítették, kövekkel erősítették meg, vagy agyaggal tapasztották be. A hamuréteg felett a boltozat lehullott darabjai kerültek elő. A hamuban Árpád-kori cserépbográcsok, halpikkelyek és álla.tcsontok voltak. A XIII. sz.-i térszintet a korábbiakhoz képest mélyítették, ezért az Árpád-kori házak járószintje, paticsos omladéka, illetve a kemencék boltozata nem kerülhettek elő. Csak a hullámvonalas kerámia jelenléte jelezte, hogy XI—

XII. sz.nál korábbi telepjelenségekkel is számolhatunk. Az V. sz.-i ún. hunkori temető 26. sírját a 10. szelvényben találtuk meg; a temető tehát ebben az irányban sem terjeszkedett. A XIII. sz.-i térszint alatti vastag humuszos feltöltés alsó részében apró római kori kerámiatöredékek, csont hajtűk és későrómai kis bronzpénzek kerültek elő. Még a legkésőbbi — meghatározható római szintek is azokkal az épületfalakkal függtek össze, amelyeket a korábbi ásatás során értünk el. Megtaláltuk az 1968-ban meghatározott épület D-i zárófalát, valamint egy újabb helyiséget. Az épület falai alapján 2 nagy periódust határozhatunk meg: az alsó kőalaphoz vályogfalak tartoztak, — a felső opus spicatum technikával készült falai a markomann háborúk után épültek. A III. sz.-i átalakítások során az épület Dri részéhez vertfaíú, fagerendákkal megerősített építményt illesztettek. Ez az építmény leéghetett (erre utal paticsos omladéka és elszenesedett gerendaanyaga). A paticsréteg alól megolvadt üvegleletek kerültek felszínre. — A markomann háborúk vastag pusztulási rétegét ezévi ásatásunk során is megtaláltuk. A háborút megelőző időszaknak megfelelő padlószinten kemence, számos vasszerszám és egy homokkő oltár volt. A szerszámok, a salakgödrök és a vasrögök nagy száma kiterjedt fémművességre utalnak, mely a tábor ellátásában döntő fontosságú lehetett. — A II. sz. elején az épület D-i oldalán egy nagyobb favázas, agyagtapasztásos, valószínűleg tetőfedő téglákkal borított, hatalmas cölöpökkel megtámasztott ház állhatott; ezt a területet később nem építették be. A Ny-i szelvényekben jelentkező vastag kavicsrétegek valószínűleg a római út kavicsozásának megújítását jelölik az I. sz. második felétől a III. sz.-ig. A legkorábbi építkezéseket 5 m mélyen találtuk meg. A pusztán fából készült házak ugyanabba a K—Ny, É—D-i irányú utcarendszerbe illeszkedtek be, mint a korábbi épületek. Az Arrabona szabályos, derékszögű utcarendszere tehát igen korán kialakult. A legkorábbi építményeket a póvidéki sigillaták, aquileiai üvegek, relief es mécsesek alapján az I. sz. közepére keltezhetjük. 520 S95