Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Környei A.: Brennbergbányai munkásmozgalmak a két világháború között
nyabiztonsági munkás, valamint 70 fő kivételével a földszinten foglalkoztatott többi munkás is csatlakozott. Ugyanis nem vettek részt a sztrájkban az üzemfenntartási, élelmezés-raktári és őrségi munkások. A bányaigazgató bejelentése folytán e hó 6-án este Budapestről Sopronba érkezett Seyfried Ernő bányatanácsos a vezetőséggel tárgyalásba bocsátkozott oly irányban, hogy érdemi tárgyalásba csak akkor mehet bele, ha a bánya mélyéből az összes sztráikolók feljönnek. Ezen ajánlatát azonban a sztrájkoló munkások nem fogadták el. Május hó 7-én Sopronba érkezett dr. Aliquander Ödön miniszteri tanácsos. az iparügyi minisztérium kiküldöttje és a bányatársulat központi igazgatója, dr. Gattein István a tárgyalások felvétele végett. Május hó 8-án délután a bánya mélyén sztrájkoló munkások feljöttek a felszintre, mire megindultak az érdemi tárgyalások, melyek eredményeképpen a vállalat a bányában dobozó munkások részére a kért 7 %-os, a földszintjén dolgozók részére 4 %-os béremelést ajánlott fel azzal, hogy a fizetéses szabadságok tekintetében a vállalat aláveti magát a törvényes rendelkezéseknek. A bizalmiak a vállalatnak ezen ajánlatát a maguk részéről elfogadhatónak találták. A munkássággal történt közlés után azonban a munkásság ezen feltételeket visszautasította, és amikor a bizalmiak a munkásság ezen határozatát a békéltető tárgyalásokat vezetői miniszteri tanácsossal közölték, kijelentették, hogy a további tárgyalások vitelével Payer Károly országgyűlési képviselőt bízták meg. A tárgyalásokat vezető miniszteri tanácsos a munkásság álláspontjának vétele után aznap az esti vonattal Budapestre visszautazott. Fclyó hó 10-én bányagépre ék°zett Jelinek Ferenc szakszervezeti titkár, majd 11-én Sz^kasits Árpád ugyancsak központi kiküldött. Nevezettek anélkül, hogy a munkásokkal érintkeztek volna, Vajk Artúr bányaigazgatóval megkezdték a békéltető tárgyalásokat, melyeket 11-én délután 4 óra tájban félbeszakítottak azzal, hogy azokat Budapesten fogdák folytatni az iparügyi minisztériumban, és az eredményről értesítést küldenek. E tárgya^sok eredményeképpen a munkásság folyó hó 12-én délután 6 órakor e^atározta, miszerint a sztrájkkal felhagy, és az alábbi bérek mellett újból felveszi a munkát: A megesve^és értelmében a vájár csoport úi napibére 5 05 pengőben (Volt 4,46), a segédvájár csoporté annrk 85—95 százaléka, az ifjúmunkásoké 2 82 P (volt 2,71 pengő), a különféle egyéb munkáscsoportok napibére 3,96 P (volt 3 81 P), — a földszintjén dolgozó férficsoport napibére 3.60 P (3,47), az ifjúmunkásoké 1,85 P (volt 1,78), a vezető iparosoké 4,70 pengőben (volt 4,51) lett megállapítva. A létreiött megegyezés szerint a bányaigazgatóság a bérmozgalomból kifolyólag senkivel szemben megtorlást nem alkalmazott, és a sztrájkban töltött időt az évi fizetéses 6 napi szabadságba betudja. A munkásság a fenti feltételeket elfogadván, folyó hó 13-án reggel 4 órakor az első munkáscsoport a műszaki munka felvétele végett már le is ment a bányába, s azóta a munka fennakadás nélkül folyik. Abból a körülményből, hogy a bizalmiak május 8-án reggeli órákban a felajánlott feltételeket a maguk részéről eleinte elfogadhatónak találták, majd amikor a munkásságnak elutasító határozatát aznap délután 4 órakor a békéltető bizottsággal közölték, ugyanakkor kijelentették, hogy a tárgyalások további 368