Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Környei A.: Brennbergbányai munkásmozgalmak a két világháború között
bányászok érzékenységét és büszkeséget, félő, hogy ez rossz vért szülne." 30 A katonai megszállásból most nem is lett semmi. A memorandum határidejének lejárta után a bányászok sztrájkba léptek, s csak a bérrendezés komoly formában való biztosítása után vették fel újból a munkát. 31 A sztrájk azonban itt nem ért véget. Március 13-án a bánya tisztviselői a munkásokhoz hasonló memorandumban kérték a bérrendezést. 32 Március 17-én általános sztrájk robbant ki az igazgatóság számára meglepetésszerűen, hiszen: „dacára, hogy már teljesen elő volt készítve, nem volt sejthető, sem a munkálok/sem a bizalmi férfiak nem figyelmeztettek, nem adták elő panaszaikat." 33 Kérőbb kiderült, hogy a sztrájk közvetlen oka: a hó elején a februári memorandumra adott 80—100%-os béremelést nem kapták meg visszamenőleg, valamint, hogy a juttatott ruhaneműek árának hirte^n levonása miatt a munkások nagy része szinte fizetés nélkül maradt. A sztrájk kitörése előtt valószínűleg azért nem bocsátkoztak semmiféle tárgyalásba, nehogy a munkaadónak ideje legyen különféle leszerelő manőverekbe kezdeni, ki nem elégítő kompromisszumokat elfogadtatni, hiszen erre a sztráikra is a legutóbbi válság ki nem elégítő megoldása miatt került sor. 3 ' 1 A sztrájk alkalmával azonban a katonaság elérkezettnek látta az időt a beavatkozásra. Tény, hogy a politikai helvzet amennvire fellendítőleg, annyira zavarólag is hatott a brennb°rgiekre. A Tanácsköztársaság bukása óta a csendőrök zaklatása elől már néhány vezető poli + iku~uk kimenekült Ausztriába. Az átcsatolás híre fellelkesítette ugvan a bányászokat, de az a körül kialakult bizonytalanság őket fc nyugtalanította, harcos magatartásuk mellé a menekülés gondolata is vegyült. 35 Natter százados észrevehette a szervezettség pillanatnyi meggyengülését és eng°dett a reakciós soüroni politikumok unszolásának, március 19-én két század katonasággal megszállta a bánvát. 36 A megszállásra az adott közvetlen okot. hogy a sztrájk folvamán egy fiatal munkás, Fosenstingi Józref tettleg bántalmazta «=gy fel'ehbvalóiát, aki a sztrájk ellen agitált, sztrájktörődre akarta őt rávenni. 37 A sztrájk a hón^o vége felé ígv is a munkáság győzelmével végződött. A bánvaigo Z gitóság kényben volt az emelt béreket februárra visszamenőleg is megadni és úiabb élelmiszert iu+tstni a bányászcsaládoknak. 38 A brutális beavatkozásokban jártas fehér katonaság jelenléte és Natter százados határozott fellé30 1920. II. 8. OL Z. 298. 2. cs. 34. d. 1—3. p. L. 3. sz. mellékletet. 31 1920. II. 25. OL Z. 298. 3. cs. 36. d. 1920. 45. p. — Kostelez Ferenc közlése. 32 Külön bérügyül van szó. his-^n ők nem szakmánvMr^sek, hanem havidijasok. OL Z. 298. 3. cs. 36. d. 1920. 68—73. p. — Hofer József közlése. 33 M/W>0. OL 7. 298. 3. rs. ?6. d. 1920. 78. p. — SF 1020. III. 18. — Ujabb bérkövetelésük: OL Z. 298. 29. cs. 226. d. 5. p. L. a 4. sz. mellékletet. 34 A munkások ezt közölték Is, de nem a bánvaigaz<*ntóval. hanem Natter századossal. OL Z. 298. 3. cs. 36. d. 1920. 79. p. — Grenzpost. 1920. III. 19. 35 Az Ausztriához való csatolásról a bányaigazgató így referált a BM megbízottjának 1920. I. 26-án: „a munkásság azóta nvíltan is hirdeti, mit már régebb óta érez, t. i. hogy szívesebben l^sz osztrák árbmnolgár, ami egyrészt abban leli magyarázatot, hogy ott a munkásoknak P munkástan •'rsok révén nagvobb jogaik vannak." Z. 298. 3. cs. 36. d. 1920. 19. p. — LFM Magnó, Becher Ferenc visszaemlékezése. 36 SH 1920. III. 18. 19. 21. 37 OL Z. 298. 3. cs. 36. d. 1920. 81. p. — Rosenstingel József közlése. 38 Nagyobb mennyiségű burgonyát osztottak, amihez ráadásul csempész úton jutott az igazgatóság, mivel a Közélelmezési Minisztérium nem adta meg rá a szállítási engedélyt. OL Z. 298. 3. cs. 36. d. 1920. 97. p. 317
