Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Környei A.: Brennbergbányai munkásmozgalmak a két világháború között
a brennbergi munkásságról mindig mint egy személyről volt szó. Egység és fegyelem a jellemző ebben a kis dologban is. 21 A fehérterror első három évében nem egy-egy sztrájkról beszélhetünk, nem is egymást követő sztrájkokról, sztrájkok sorozatáról, hanem állandó nyugtalanságról, forrongásról, ellenállásról, amely hol passzív, hol aktív, egy-egy hatalmas sztrájkban, lázadásban csúcsosodik vagy éppen a helyi hatalom megragadására irányul. Az első évek mozgalmainak erős közös vonásuk, amely elkülöníti azokat a korszak további mozgalmaitól, hogy politikai jellegűek. Ezekben az években Brennbergben nem voltak kizárólag bérjellegű mozgalmak, hanem valamennyi megmozdulás ilyen vagy olyan formában politikai jelleget is vett fel. Ezekben a mozgalmakban nemcsak munkaadójával állt szemben a munkásság, hanem valamennyi mozgalomban az uralkodó politikai rendszerrel is. A Kommün bukását követő első napokban a politikai változás okozta döbbenet, a hatalomhoz való ragaszkodás váltott ki Brennbergben nyugtalanságot. Ekkor még nem sztrájkról vagy ellenállásról beszélhetünk, egyszerűen a zavaros körülmények között a forrongó munkásságnak kisebb gondja is nagyobb veit a munkafegyelem megőrzésénél. Az első napok múltán azonban a mozgalom tudatos eLenállássá fejlődött. Tudta ezt a bányaigazgató is, és a sztrájkszüneteket szintén az ellenállás más formájának tartotta. A „brennbergi különleges munkásviszonyokat tekintve" a bányaigazgató szinte belenyugodott ebbe, és pl. a termelés évi tervezésénél a normálisnál félszer kisebb munkaintenzitást vett figyelembe. 22 Segítette az ellenállás egységesítését és erősítését, hogy az ellenforradalmi rendszer a politikailag kevésbé iskolázott és tudatos munkáselemek előtt is — már az első napokban — kimutatta a foga fehérét. 1919 augusztus végén az országos akcióval egybehangzóan a részvénytársaság 30%-kal leszállította a brennbergi munkások bérét, méghozzá júliusra visszamenőleg. Ezzel a tettével sokat lendített a kommunista ellenálláson, hiszen a legegyszerűbb emberek előtt is. kézenfekvő volt a levert tanácshatalom bér- és szociálpolitikájával való öszszehasonlítás. A sérelmes intézkedést nem lehetett csak egy munkaadó rovására írni, ez egy egész rendszer bűne volt. Brennbergbányán óriási felzúdulás fogadta a bejelentést, az első pillanatban valamennyi munkás letette a csákányt, még a tűzőri és biztonsági szolgálatot is megtagadták. A brennbergi mozgalmak, de általában a bányászsztrájkok történetében szinte példa nélkül álló hevességű sztrájk 23 a létében fenyegette a bányát, s ez gyors cselekvést és engedményeket csikart ki a bányatulajdonostól. Thurner Mihály polgármester s a volt soproni intézőbizottság és direktórium két szociáldemokrata vezetője Berezeli er Adolf és Fürész Gyula járt közbe a bányászoknál, s a bánya igazgatóság részéről tett engedmények fejében rávette őket a munka felvételére. 24 A vé 1 szesnek indult ügy tehát aránylag simán rendeződött. 21 Egyetlen múlt századi esetet kivéve Brennbergben nem volt részleges sztrájk vagy egyéb mozgalom. A 900 munkás számos munkahelyen mindig egyszerre tette le a munkát. 22 Jelentés az 1920. gazdasági évről. — OL Z. 298. 1. cs. 9. d. 39. 40. d. A bányaigazgató 26/1920. bizalmas feljegyzése a munkafegyelemről. — OL Z. 298. 3. cs. 36. d. 1920. 48. p. 23 A bányászsztrájkoknál a fenntartó munkások sohasem teszik le a munkát Brennbergben is csak 1898-ban a tűzőrök, 1907-ben az aknafenntartó munkások sztrájkoltak rövid ideig. Ez utóbbi eset következményeként dőlt össze a régi Hermes-akna. 24 Svm 1919. VIII. 30. — Kostelez Ferenc és Rosenstingel József közlése. 313
