Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez

A legfelsőbb fórumoktól kapott instrukciók és rendeletek birtokában a polgármester és alispán elsősorban a kerületi iparfelügyelőkkel, valamint a gyárosokkal, vállalati vezetőségekkel lépett szorosabb érintkezésbe, hogy a preventív jellegű rendszabályok foganatosítása körül mulasztások ne történjenek. Ugyanakkor természetesen a városi rendőrkapitányság is a legnagyobb éberséggel kísérte ezeket a fejleményeket, és állandó kapcsolatban állott az üzemek igazgatóságaival. A hatóságok ugyanis abban látták ezeknek az akcióknak a legnagyobb veszélyét, hogy a beszervezett munkásság — a szociáldemokrata párt irányítása alapján — így akart az egyes szakmák területén megfelelő összegű sztrájkalapokat összegyűjteni. A tagdíjakból és a párt kiadásában megjelenő lapok, röpiratok felárral eladott példányszámaiból befolyó pénzek ugyanis azt a célt szolgálták, hogy későbbi bérmozgalmak, munkabeszüntetések esetén ezek a tartalékok nyújtsanak lehetőséget a sztrájkban álló munkások, valamint azok családjainak a segélyezésére. A további hónapok a biztonsági intézkedések kiszélesítése folytán viszonylagos nyugalomban teltek el. Mozgalmi tevékenység külső jelei legalább is nem voltak észlelhetők. Mindezt a városi tanács a hivatalos felterjesztésében is megerősítette, amikor a belügyminiszternek 1899 elején azt jelentette, hogy „a győri vagongyár munkásai, kiknek száma már 1700-ra szaporodott, nyugodtak és megelégedetek; így sztrájk vagy egyéb szociális mozgalmak bekövetkezése nem valószínű".

43 A feltűnő csendről és eseménytelenségről szóló tájékoztatások azonban nem elégítették ki az Államrendőrség Budapesti Főkapitányságát. E magas szintű politikai szerv feladatai közé tartozott ugyanis — többek között — annak a kérdésnek a vizsgálata és állandó napirenden tartása, hogy a szociáldemokrata párt agitációs és propagandatevékenysége az ország egyes vidékein milyen visszhangra talál, és milyen eredményeket tud elérni. Megkeresésében (február hó közepén) a polgármestertől és a főszolgabíróktól beérkező jelentések alapján a következő kérdésekre kért választ a főispántól: a munkásmozgalmak legújabb megnyilvánulásai, a szocialisták ellen alkalmazott büntetések és kiutasítások, az ilyen irányzatú egyletekkel kapcsolatosan alkalmazott retorziók, a betiltott népgyűlésekre vonatkozó adatok és tárgyponti felsorolások. A válaszadásra felhívott hatóságok azonban ezúttal — szokatlan módon — még két hónap múlva sem terjesztették be észleleteiket, úgy hogy a belügyminiszter időközben külön körlevélben közölte a május hó 1.-vel öszszefüggő legfontosabb utasításokat. A szokásos tilalmak mellett a Széli Kálmánkormány főleg azt követelte a vármegyétől, illetve a várostól, hogy minden eszközzel gátolják meg az e napon dolgozni akaró munkások jogtalan háborgatását, esetleges bántalmazását. Laszbsrg Rezső gr. főispán május hó 2-án (tehát a munka ünnepét is bevárva) egyenesen a miniszterelnöknek küldte fel rövid összefoglaló jelentését, melyben a polgármester és az érdekelt járási főszolgabírók személyes meghallgatása után lényegében csak annyit közölt, hogy „oly mozgalmak, melyek közbiztonsági szempontból valamely intézkedést igényelnének, egyik törvényhatóság területén sem észlelhetők".

44 így nem csodálható, hogy az új kormány elnöke, belügyminiszteri minőségében, táviratilag kért azonnali jelentést a május elsejei eseményekkel kapcsolatban. A győri munkásság politikai demonstrációja, a szigorított permanencia mel43 Uo. Győr város tanácsának iratai 48/1899. 44 Uo. Győr megye és város főispánjának iratai 277/1899. 300