Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Lengyel A.: Adalékok a győri munkásmozgalmak történetéhez

ten nem. is fognak különösebb problémák jelentkezni, holott néhány hónappal korábban a Győri Hírlap éppen arról tájékoztatta olvasóit, hogy a megye háza táján is növekednek a földmunkások elégedetlenségéből eredő gondok. Beszámolójában az alábbiakat írta: „Méhány évvel ezelőtt még senki sem gondolt arra, hogy Magyarországon beláthatatlan időn belül szociális mozgalom lesz lehetséges, s ma már a mindig nyugodt Győr vármegye alispánja is azt kénytelen jelenteni, hogy a megyéoen szociális mozgalmak jelentkeztek."-*'

1 Nyilván arról volt tehát szó, hogy a főispán leplezni kívánta az időközben ténylegesen feimerült társadalmi és gazdasági problémákat. Ezzel szemben éppen ebben az időszakban foglalkoztak egyes vármegyék behatóbban azokkal a panaszokkal, amelyele a poiLikai jogok egyenlőtlenség a és a közteherviselési törvények méltánytalansága miatt érkeztek tömegesen (elsősorban a földművelés terén dolgozók részéről) a közigazgatás helyi szerveihez. Ha a képviselőházhoz intézett javaslataik (melyeknek másolati példányait Győr megye is megkapta pártfogás és véleménynyilvánítás céljából) erőben konzervatív ízűek voltak is, bizonyos fokig mégis előre mutatóknak minősíthetők annyiban, hogy a bajok fennforgását és orvoslásuknak szükségességét elismerték. Jellemző különben a korképre, hogy a munkáskérdés problematikájának tanulmányozásával és fokozatos megoldásával foglalkozó társadalmi egyesületek, intézmények sokkal sürgetőbb feladatnak tartották a munkásságnak „a nemzetközi szocializmus mételyező hatásától" való megóvását, mint a korlátozott politikai szabadságjogok esetleges kiterjesztését, vagy a gazdasági nehézségek, a kenyérgondok enyhítését. A kormány által is támogatott Országos Nemzeti Szövetség pl. május hó közepe táján kérte fel a főispánt, hogy legyen segítségére a Győr megye területén létesítendő, helyi szövetségi csoportok megalakításában, melyek a hazafias nevelésre, a nemzeti egységre való törekvés mellett a munkástömegek józan gondolkodását kívánják szilárdabb eszmei alapokra helyezni.

35 A szépítő hangú, vagy éppen bagatellizáló célzatú jelentések gyakorlatának magyarázatát persze részben abban kell keresni, hogy a közállapotokért felelős vezetők ilyen módon akarták felsőbb hatóságaikat az intézkedések hatékonysága felől időnként meggyőzni. Ez a szándék csendül ki a városi kapitányságnak (a nyár derekán) a tanácshoz, illetve ezen keresztül a belügyminiszterhez felterjesztett egyik jelentéséből is, melyben a Győrött működő munkásegyletek tevékenységéről adott rövid tájékoztatást. Angyal Armand főkapitány ugyanis a taxatív felsorolás után (melyből kiderül, hogy 1898-ban a Győri Iparos Munkáskör, a Győri Asztalos Szak- és Segédmunkások Szakegylete, a Győri Kádársegédek Szakegylete és a Győri és Győrvidéki Keresztény Munkásegyesület szerepelt a munkásegyletek ellenőrzési listáján) — többek közt — a következőket közölte ebben a jelentésben: „Fenti egyletek gyűléseiket csakis előzetes rendőrhatósági engedélyek mellett szokták megtartani. A vezetők többnyire családos emberek, akik régebb idő óta laknak Győrött. Megnyugvással lehet tapasztalni, hogy a szociális elveket nem követik, szociális gyűléseket sem tartanak, mióta a szociális vezérek ellen megtorlási eljárás tétetett folyamatba."

36 Ezek a megállapítások önámító és leplező jellegük mellett — nem hagytak kétséget afelől, hogy a munkásegyleti tagok feltűnően tartózkodó magatartása 34 GyH 1898. évf. 37. sz. 35 GySmL:l Győr megye és város főispánjának iratai 185/1898. 36 Uo. Győr város rendőrkapitányi hivatalának iratai 6273/1898