Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Domonkos O.: A kesztyűsök munkájáról;
a dohánykészítés joga, mint kiegészítő kereseti forrás, csak oéhenkívüli iparost illetett meg. 21 A mesterség apáról fiúra szállt több generáción át. így pl. az 1793-ban említett Tittmayr Lajos céhmester fiáról 1810-ben van adatunk, neve Dittmayer Jakab. A Wirthaus Gasse 515. számú házban (ma Lenin krt. 53.) vesz egy szobából, konyhából és az előtte húzódó folyosóból, fáskamrából álló házrészt Stingl Lipót rézműves özvegyétől. A megvásárolt részt korábban már bérelte a mester, ami bizony kis műhely létezésére enged következtetni. 22 Ennek a leszármazottja lehet Dittmeyer Lőrincné, akinek özvegyi jogon működő műhelyét Logaticek Vencel vezette. Ez a legény 1845-ben Morvaországból, Horodest helység Worlik uradalmából érkezik, és kér letelepedést Sopronban. A tanács a városkapitányt bízta meg az elbocsátó levél megszerzésével, melyet a cseh kormányzószék útján meg is kapott még 1845-ben. Ennek alapján ide való kesztyűsnek elfogadta a tanács. Először Fröhlich Jánosnál dolgozott, majd a megözvegyült Dittmeyer Lőrincnénél művezetői munkakört kapott. Ezután kéri a remek kijelölését, ami egy szarvasbőr nadrágból és egy pár kesztyűből állott. A remeket elfogadhatónak találta a oéh, és felvette soraiba. 23 A Dittmeyer-családnak egy újabb tagjával találkozunk 1849-ben, egy letelepedési üggyel kapcsolatban. Schwartz Márton, 24 éves kesztyűslegény, a cseh kormányszéktől kéri elbocsátó levelét, majd itteni felvételét. A tanácshoz írott beadványában elmondja, hogy 1840 óta vándorolt, Sopronban Dittmeyer János (D. Lőrincné fia lehet) és Meyer Ignátz mestereknél hét évig dolgozott. Azt kéri, hogy csak Meyer Ignátz halála után lenne önálló, de addig is nála, mint mester dolgozna. A céh elfogadta a kérést és felvette tagjai közé. 24 A soproni mesterek száma közel 150 éven át 4—7 között ingadozott. 1763ban 7, 1793-ban 6 mesterről tudunk, az 1847-es soproni iparműkiállítás idején 4 mester 4 segéddel dolgozik. Fröhlich János, Mayer Ignác és Logaíicek Vencel állított ki kesztyűket és nadrágtartókat. 25 1850-ben a statisztika 5 mestert, egy segédet és 4 inast tart számon, kik közül a segéd éppen remekét készíti. 26 1876ban 5 mester, 3 segéd és 2 inas dolgozik a városban. 27 1881-ben Sopronban 4, a megyében 4, az iparkamara területén (Esztergom, Komárom és Fejér megyék kivételével az egész Dunántúl) összesen 43 mester dolgozott. 28 A ma élő utolsó soproni kesztyűsmester Wrana János, akinek apja és nagyapja is ezt a mesterséget művelte. Wrana Ferenc Csehországból származott (Pardubice közelében, Babicz helységben született), 1848-ban alapított műhelyt Sopronban. 1860-ban Kópházáról vett feleséget, a házasságból 1862-ben János nevű gyermekük született, aki szintén kesztyűs lett, meghalt 1911-ben. Az ő fia a ma is élő Wrana János, aki 1891-ben látta meg a napvilágot. A családban id. Wrana János testvére, Wrana József szintén a szakmában dolgozott Sopronban. Hagyatékából a szarvasbőr nadrágok hímzésmintái a múzeum gyűjtemé21 GySmL:2 Protokollum divisionum 1777. 47—52. 22 Folia Archeologica XVII. 1965. 254. — Mihalik S., A herendi gyár alapítója. 23 GySmL:2 Fasc. XXVI. 3642. a. 24 Uo. 3792. 25 Űj Sopronvármegye 1941. I. 18— II. 18., Csatkai E., Az első soproni iparkiállítás. 26 GySmL:2 Fasc. X. Num. 1243. d. 27 A soproni kereskedelmi és iparkamarának ... 1876-ik évi statisztikai jelentése II. rész. I. füzet 148—149. 28 Uo. .. 1881. évi jelentése 94. 218
