Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez (VI.)
ségüknél fogva a feldolgozott termények mennyisége sem maradt el amazok teljesítményétől. A teljesség megközelítésének szándéka jegyében tovább folytatjuk tehát adatközlésünket, miközben igyekezetünk oda irányul, hogy Győr megye molnáripara egészének megismerését a közölt malomtörténetekkel segítsük. III. A medvéi révhez tartozó hajósmalmok Az ezernyolcszázhatvankettedik évet megelőző s a hozzá legközelebbi évek valamelyikében a malomrendező bizottság foglalkozott már a medvéi révhez tartozó hajósmalmok bekötési helyeinek rendezésével. A malomállások céljára kijelölt helyek azonban csakhamar alkalmatlanoknak bizonyultak arra, hogy a molnárok ott több éven keresztül zavartalanul őrölhessenek. Amikorra az 1862. esztendő elérkezett, a molnármesterek mintegy felének már a mindennapi kenyere, családjuk eltartása is veszélyben forgott. A legérzékenyebben sújtott tizenkét molnármester tehát a tőlük függetlenül előállott válságos helyzetben Győr megye illetékes hatóságához fordultak segítségért. Panaszaikat tolmácsoló beadványukban elsorolták, hogy a község alatti malomrév a Duna egyik olyan öblében van, ahol a víz romboló ereje a partot folytonosan szaggatja, rombolja. A vízbe omló földtömeg a folyó medrét egyre jobban feltölti és ennek az a következménye, hogy az erőt szolgáltató víz sodra a malomállásoktól mindinkább távolabbra tolódik. A feltöltődött mederrészen a víz folyása máris olyannyira lelassult, hogy az őrlésre még alkalmas, kicsiny helyre összeszorult hajósmalmok valamennyijének elegendő meghajtó erőt már nem tud szolgáltatni. Végül a panaszt tévő molnárok arra kérték a megye hatóságát, engedje meg nekik, hogy a családjuk fenntartását egyedül biztosító hajósmalmaikat Medve felett, Szap község határában helyezhessék el, a Duna bal partján. A már-már tönkrejutott molnármesterek kérvényében foglaltakat a malomrendező bizottság a helyszínen ellenőrizte. A közösen megejtett vizsgálat után úgy a folyammérnöki hivatal, mint Győr megye hatóságának kiküldöttei együttesen megállapították, hogy a malmosgazdák panaszai helytállóak, jogosak, teljes egészükben a valóságot tükrözik. E határozatra támaszkodva engedélyezték is, hogy a medvéi révben 1862. július hó 23-án készített jegyzőkönyv utasításainak maradéktalan betartása mellett, a szapi határban kijelölt őrlőhelyeket a molnármesterek hajósmalmaikkal elfoglalhassák. 15 Hét évet haladt az idő kereke és az 1869. év október havában ismét a medvéi malomrévben találjuk a malomrendező bizottságot. A hajósmalmok bekötési helyeinek legpontosabb kijelölésével és összeírásával, továbbá a malmok származására, múltjára vonatkozó adatok helyszíni összegyűjtésével voltak elfoglalva. A malmosgazdák és mestertársaik meghallgatása útján nyert számos közlés, tájékoztatás segítségével bírálták el egyenként a révhez tartozó összes hajósmalom jogviszonyát. Majd a jogosítványok minősítését a rövidre összefoglalt, a malmok múltját megvilágító adatokkal együtt, az erre a célra előírt jegyzékbe foglalták. Munkájuk befejezése után a malmokról készített kimutatást a megyei hatóság arra illetékes hivatalának adták át. Az egyes révekből oda beérkezett összeírási jegyzékek együtteséből tevődött össze a megye malom15 Uo. 210—211. és GySmL:l Tó-, Sziget- és Csilizközi jár. főszolg. közig. ir. 1500. K. 1862. év. 190
