Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Huszár L.: Bezerédj Ignác plakettje
A címeres levél a plakett készülése idején a család birtokában volt, tehát Fruman ehhez hozzáférhetett. A címer képét, valamint szakszerű leírását közli Nagy Iván, és innen idézzük a következő részletes szöveget: 13 „A címer részint bal oldalra dőlő pajzs, mely két részre oszlik, a felső mező vörös szín, az alsó kék, mely vizet ábrázol, benne egy úszó oroszlán halad, és a bal oldal felé fordulva, martalékra nyújtván első lábát, szájában háromágú korbácsot tartván. A pajzs felső szögletén egy csúcsán zárt sisak áll, melyre a mindkét oldalról arany-kék sisaktakaró (foszladék) vörös-kék koszorúval van leszorítva. E koszorúból a pajzsbelihez hasonló oroszlán emelkedik ki." Egybevetve e leírást a plakett hátlapján látható címerképpel, kiderül, hogy a plakett ábrája mindenben megfelel e leírásnak, tehát feltehető, hogy Fruman az eredeti címeres levél alapján mintázta a címerképet. Tisztázva a plakett ábráinak művészi eredetét, megállapítható, hogy a plasztikus ábrázolások mintázása művészi kézre vall, és a plakett csak megerősíti azokat az elismeréseket, melyek Fruman Antal művészi képességeit hangsúlyozzák. Hátra van még egy önként felmerülő kérdés, amelyik a plakett létrejötte, de egyben Győr megye története szempontjából nézve is talán nem egészen közömbös, ti., hogy milyen alkalomból készült ez a kis műtárgy. Sajnos, a rendelkezésre álló adatok erre a kérdésre nem nyújtanak felvilágosítást, sőt még támpontot sem, amiből esetleg következtetni lehetne. A találgatás nem célravezető, és így ezt a kérdést nyitva kell hagyni abban a reményben, hogy valamilyen, később felbukkanó korabeli feljegyzés esetleg közelebb fog vinni e kérdés megoldásához. Mindenesetre az ezüst plakett 535 g súlya tetemes anyagi érték, és ez arra vall, hogy valamilyen ünnepélyesebb esemény szolgálhatott alkalmul a plakett létrejöttéhez. Az ismertetett Bezerédj-plakett nemcsak mint elsőrendű győri vonatkozású történeti emlék figyelemre méltó példány, hanem egyedülálló alkotás a Magyarországon készült egykorú érmek és plakettek sorában is. Ez a plakett-típus a biedermeyer korban — főként nálunk — egyáltalán nem volt szokásos forma, és Fruman műve teljesen elkülönül a korabeli hasonló alkotásoktól. A plakett stílusban viszont rokon vonásokat mutat az annak idején anynyira divatban volt viaszmintákkal. Ezek az üveg- vagy palalapokra mintázott viasz arcképek mindenfelé elterjedtek a XIX. század első felében, és inkább ezek karakterével tart bizonyos művészi rokonságot a Bezerédj-plakett. A plakettnek azonban mindenképpen jelentős helye van a magyar éremművészet történetében. Készítője, Fruman Antal személyével bővül az egykorú éremkészítők sora, és azzal a ritka jelenséggel állunk szemben, hogy egy kisebb városban plakett készült abban az időben, amikor az ilyen alkotás az ország fővárosában is ritka jelenség volt, minthogy a felmerülő éremigényeket főként a pénzverdékben működő éremmüvészek elégítették ki. Kár, hogy Frumantól csak ez az egy, kuriózumszerű és unikumszámba menő plakett maradt fenn, illetve sajnálatos, hogy nem folytatott tovább éremművészeti munkásságot. Hiszen ilyen természetű gazdagabb sorozat a személyének vezető szerepet biztosíthatott volna éremművészetünk történetében. Huszár Lajos 13 Nagy L, i. m.
