Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Huszár L.: Bezerédj Ignác plakettje

Nem érdektelen a készítő művész személye sem, mert a plaketten szereplő Fruman A. nyilvánvalóan azonos azzal a Fruman Antallal, aki mint rajztanító fontos szerepet játszott Győr régi művészeti életében. Bedy "Vince tanulmányában találhatók a legrészletesebb adatok a személyére nézve,

0 bár a neve nem volt ismeretlen a korábbi művészettörténeti irodalomban sem. Bedy közléséből tudjuk, hogy Fruman (Fruhman) Antal a győri rajziskolának volt az utolsó tanítója. Az itteni rajziskola, mint a nemzeti főiskolához csatolt rajztanfolyam 1787 óta működött. 1839. június 14-én a budai rajziskolához áthelyezett Hofbauer János utódává Frumant nevezték ki; aki egyéûként Hoi'bauert már korábban, betegsége alatt is helyettesítette a rajziskolaoan. Fruman győri származású volt, és a bécsi szépművészeti akadémián tanult, ahol jutalmat is nyert az építészeti osztályon. Győrbe visszakerülve ötödiél évig mint magántanító dolgozott a magániskolákban és családoknál, de a város töobször is megbízta épülettervek és rajzok készítésével. Győrben még ma is több épület áll, melyek Fruman tervezései voltak. A győri volt íőreáliskoia tulajdonában mintegy 200 tanuló rajzát őrizték az ő működése idejéből, főként építészeti tárgyúalcat. Alatta jutott el a rajziskola virágzása legfelső fokára, fcruman 1869-ben vonult nyugalomba, és ezután a rajziskola további sorsa is egészen más irányt vett. A plakett Fruman jelzése szerint 1835-ben készült, tehát abban az időben, amikor ő még mint magántanító működött,

9 és családoknál is tanított. Ekkor alakulhatott ki valamilyen kapcsolat, melynek révén, mint művészember, megbízást kaphatott a plakett elkészítésére. A plakett a korabeli éremművészek megszokott, vésnöki munkára valló stílusától merőben eltérő, inkább szobrászi készséget eláruló plasztikus ábrázolást mutat. Az előlapon az alispán zsinóros mentét viselő mellképén karakterisztikus fej látható. Ügy látszik azonban, hogy ez a jellegzetes fej nem Fruman egyéni mintázása, hanem az a metszetkép szolgált ehhez mintaképül, melyet Lütgendorf Ferdinánd készített Bezerédj Ignácról. Ez a teljes nevén báró Lütgendorf (Leinburg) Karl Theodor Christian Peter würzburgi születésű festő, rézmetsző és litográfus (1785—1858), minthogy sok magyar megrendelője volt, 1824—1840 között Pozsonyban tartózkodott, ahol az országgyűlésekre összegyűlt követek sokat foglalkoztatott művészeként tevékenykedett.

10 ö készítette az arcképeket a Ponori Thewrewk József által 1827ben kiadott Magyar Pantheon részére is, mely kiadvány az 1825—1827. években tartott országgyűlésre érkezett követek arcképes csarnokaként jelent meg.

11 Az itt közölt arcképek sorában fellelhető Bezerédj Ignác rézmetszetű portréja is, melyet a művész „Báró Lütgendorf Ferdinánd 1827" jelzéssel látott el, tehát a metszet ebben az évben készült (3. ábra). Említettük, hogy Bezerédj Ignác ezen az országgyűlésen is mint követ képviselte Győr megyét. Egybevetve a metszeten és a plaketten látható két arcképet, az egyezés a kettő között nyilvánvaló. Mindössze a mente mintázásában találhatók kisebb eltérések (a plaketten hiányzik a prémgallér és a zsinórozás formája némileg más), de az arcvonások azonossága kétségtelen. Egészen bizonyosra vehető, hogy 8 Bedy V., A győri Nemzeti Rajztanoda története. GySz 1. (1930) 29—36. 9 Az 1828-i összeírásban is mint „artis delineatoriae magister" szerepel. ME 1952. 139. 10 Pataki D., A magyar rézmetszés története. 1951. 177. Thieme—

Becker: Allgem. Lexikon d. bild. Künstler 23. (1929) 451. 11 I. m. 167