Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)
Mithay S.: A koroncói koravaskori kunyhó
A Mesteri mellett levő tumulusokfoól kerültek elő hasonló díszítések, 24 amelyek különben a korai vaskor utolsó időszakában általánosak. Ugyancsak a kannelurákkal együtt sorokban és sakktáblaszerű elrendezésben, lencseszerű bemélyítések is gyakoriak a leletanyagunkban (4. ábra 15.). Másik szürke színű, kopott cserépen a fénylő grafitozáson kívül a váll élén kis, enyhén körülárkolt bütyök, kannelurák és lencseszerű bemélyítések sorakoznak (5. ábra 2.). Ezek a díszítések (főleg a sírkerámiában) erre az időszakra jellemzőek. Egy kis, barnásszürke színű, csillárnos szerkezetű cserépen fekete színű vonalas dísz fordul elő. Az eddigi analógiákból is kitűnik az, hogy veremlakásunk a korai vaskor második feléből származik. Erre a korra vonatkozóan alig van adat dunántúli településekről. Tehát az összehasonlítások alapja csakis a kerámia lehet. Ennek révén tudunk közelíteni ahhoz a csoporthoz, amely a mai Koroncó határában a korai vaskorban lakott. Alsó-Ausztria É-i területén, a Stillfried-i csoport egykori törzsterületén élt a Hallstatt C-től kezdve a kelták idejéig az osztrák irodalom által elnevezett Bernhardsthal-i típus. 25 Ennél már egyszerűbb a díszítés a kerámiában, mint előzőleg a Statzendorfi-Gemeinlebarni típusban. Az edények duplakónikusak, és a festés csak ritkán fordul elő. 26 Az itteni kerámia grafitozott. 27 A grafitozást az égetés előtt vitték rá az edény felületére, mint azt a dél-bajorországi megfigyelésekből ismerjük. 28 Pittioni szerint ebben a típusban a házi kerámia alapjaiban nem sokban különbözik a sírkerámiától. 29 Koroncói edényművességünk pedig ehhez az előbb említett típushoz áll a legközelebb. A halimbai temető (Hallstatt C) urnái Stillfried-i típusúak. 30 Az ugyancsak innen származó csücskös tálak viszont a Statzendorfi-Gemeinlebarni típusúakkal egyeznek. 31 A halimbai temető leletanyaga közel áll Középrépás-puszta temetőjének edényeihez, Baba, Nagybarát és Szentvid leleteihez. 32 Mindezektől eltérő a koroncói leletanyag, és rokon a Bernhardsthali típussal. Kőszegi is úgy látja, hogy a Statzendorfi-Gemeinlebarni jellegű halomsírok és a középrépáspusztai-halimbai típus élt nálunk a Hallstatt C időszakban, 33 amelyben az eddigi nyugodt fejlődést új elemek zavarták meg. 34 Grossweikersdorfban, a téglaégetőben talált Bernhardsthali típusú leletanyagon kívül a koroncói lakáshoz a legközelebb áll az 5. és a 8. gödör. Főleg az utóbbi (8. gödör) látszik hasonlónak, csak az kissé keskenyebb és így kisebb, mint a koroncói. 35 A varishegyi III. számú lakógödör 140—160 cm mély volt, és oldalait kövekkel bélelték ki, de az ismertetésből nem tűnik ki, hogy milyenek voltak a méretei. 3 '' A Schumacher által csak képben közölt és Hallstatt24 Lázár J., i. m. 38., XXV. t. 1. 25 Pittioni, R., i. m. 591. 26 Uo. 596. 27 Kyrle, G., Bernhardsthal. M. Ebért: Reallexikon der Vorgeschichte. I. (Berlin, 1924) 429. 28 Kossack, G., Südbayern während der Hallstattzeit. RGF 24. (Berlin, 1959) 109. 29 Pittioni, R., i. m. 602. 30 Lengyel Í., i. m. 164. 31 Uo. 165. 32 Uo. 167. 33 Kőszegi F., BpR 20 (1963) 17. — Szíves segítségéért ezúton mondok köszönetet. 34 DuSek, M., i. m. 135. 35 Tripp, H., i. m. 268—269., 2. ábra. 36 Hoernes, R., Ausgrabungen bei Oedenburg. MAG 21 (1891) 78., 19. ábra. 15
