Arrabona - Múzeumi közlemények 12. (Győr, 1970)

Kozák A.Uzsoki A.: A győri székesegyház feltárása

melyet a XVII. század elején faraktárnak használtak. A káptalan tűzveszélyesnek tartotta a faraktárt a székesegyházra nézve, ezért kérte, hogy a temetőt eredeti rendeltetésének adják vissza. Villányi feljegyzése szerint „a valamivel magasabban fekvő temető 1772-ben leásatott, s tere nyílt térré alakíttatott."

17 Győr 1567. évi telekkönyve szerint a székesegyház oldalán III. Frigyes óta öt istálló állt,

18 így valószínű, hogy a temető helyrajzában ez a tény változást okozhatott. E szórványos adatokat megerősítik ásatási eredményeink, és az a sok csontvázas sír, melyet a XIX. század második felében csatornázási munkálatok során tártak fel,

19 valamint a székesegyház előtt 1895-ben földmunkálatokkal napvilágra került sírok leletei: IV. István pénzei, rózsafüzér-golyócskák és ezüst Mária-szobrocska.

20 Az 1950—60-as években az apszisoktól keletre húzódó csatorna-, víz- és gázvezeték javítása közben többször bukkantak csontvázas sírokra. Az ásatás során feltárt (részben bolygatott csontvázak) 31 sír csupán kisebb részét képezte annak a hatalmas, szórvány csontanyagnak (koponya- és hosszúcsont-töredékek), melyet a sokszorosan átforgatott földben találtunk. Ilyen körülmények között csupán a jól megfigyelhető sírok alkalmasak értékelésre. A székesegyház körül öt munkahelyen tártunk fel sírokat, melyek kettő kivételével Ny—K irányításúak. A kivételt képező sírok tájolása: DNy—ÉK és K—Ny. A csontvázak fekvése hanyatt, legtöbb esetben nyújtott végtagokkal, csupán az alkarok helyzete változó. Lelet, melléklet csupán a sírok kisebb részében volt, ezért koruk meghatározása rendkívül problematikus. A 31 sírt az ásatási munkahelyek sorrendjében csak vázlatosan ismertetjük. l/A szelvény (a főapszis keleti végében). Tizenhét, többnyire bolygatott sírt tártunk fel. Az alkarcsontok elhelyezését kilenc csontváznál lehetett megfigyelni, eszerint öt esetben (5., 6., 11., 15. és 16. sír) nyújtottak voltak a felső végtagok, a 12. sírban az alkarcsontok tompaszögben a medencén, a 9. sírban derékszögben a hastájon, a 2. és a 25. sírban pedig hegyesszögben, átlósan a mellen feküdtek. Az alkarcsontoknak ez a négyféle fekvése csupán ezen a munkahelyen volt megfigyelhető. 1. sír: a váz felső része korábbi bolygatás miatt hiányzott, mélysége 85 cm 2. sír; a combcsontok közepétől lefelé a váz többi része hiányzott, mélysége 73 cm. 3. sír: csak az alsó végtagcsontok maradtak meg, ezek X alakban feküdtek, mélysége 85 cm. 4. sír: a váz felső részét a Csányi-féle apszisalapozással levágták, mélysége 99 cm. 5. sír: a váz felső és alsó vége bolygatott és hiányos, mélysége 99 cm. 6—7. sír- a 6. sír csontváza a 7. sír jobb széle felett feküdt (34. a)—d) ábra), mindkettő kissé bolygatott, mélységük 71, ill. 76 cm. 8. sír: a váznak csak a mellrésze maradt meg a koponyával. A szegycsontra egy gyermekkoponya volt helyezve, valószínűleg bolygatás során került oda; mélysége 88 cm. 9. sír: korábbi bolygatás miatt a váz két vége hiányzott, mélysége 90 cm. 10. sír: csupán az alsó végtagcsontok és egy koporsószeg, mélysége 80 cm. 11. sír: az előbbi sír alatt feküdt a váz, melynek koponyája és lábszárcsontjai hiányoztak, mélysége 100 cm. 12. sír: a váz jobb karcsontjait és koponyát gáz17 Villányi Sz., Győr vár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században. Gvőr, 1882. 80. és 2. jegyzet. 18 Uo. 24. és 133. 19 Uo. 80. 20 Lovas E., Győr város régészeti katasztere. GySz XII. (1941) 176. 136