Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Tomka P.: A Sopron-présháztelepi IX. sz.-i temető

nak kérdését is, amíg a szükséges vizsgálatok elvégzésének személyi és technikai feltételei nincsenek meg. Azt sem tudjuk jelenleg régészeti módszerrel bemutatni, hogy milyen jelet állítottak a sírra. Bár kérdéseink megoldását a jövőtől várjuk, úgy gondolom, felvetésük nem haszontalan. Megjegyzéseink a présháztelepi népesség anyagi kultúrájához Megjegyzéseinket a viselettel összefüggő kérdésekre összpontosítjuk. Szóba került már a temetkezési szokások tárgyalásánál, hogy hiányoznak a ruhához tartozó fémtárgyak (pl. csatok). Felhívtuk a figyelmet arra a lehetőségre is, hogy a beszerezhetetlenné vált bőröv nem, vagy csak ritkán került sírba, helyette szövet övvel kell számolnunk (hiszen nyilván volt övük), ez lehetett egyébként is a mindennapi viselet (vö. a mongol népviselet párhuzamait)/

0 A fémekre rozsdásodott maradványokból (pl. 8. sír) levonható következtetések távlatait Füzes M. cikke mutatja.

47 A viselet tartozékai az ékszerek. Gyöngysort csak egyet találtunk, ezt sikerült megközelítően eredeti sorrendben felvenni (4. sír). A mintegy 50 cm hosszú gyöngysor tagjait határozott ritmusban, tudatos rendben fűzték fel: a kék és sárga színű gyöngyök törvényszerűen váltogatják egymást/'

8 Technikai megjegyzéseink a gyöngyök készítéséhez: a kékeknél az üvegmassza alapszíne azonos volt, a sárgák sajátos irrizációt kaptak, ami az oxidréteg letisztítása után is megmaradt. Az előállítás során először nagyobb rudakat húztak az üveganyag Eémoxidos színezésével már megdolgozott képlékeny masszából, ezt barázdálták, felvitték rá a sárga színezést/

9 majd a kívánt nagyságra tördelték.

50 A gyöngytípus széles elterjedési területére figyelve kereskedelmi árunak kell tartanunk. A viselet legvitatottabb pontja: fülbevalókat vagy hajkarikákat viseltek-e a nők? Karikák csak a férfi és három gyereksírból nem kerültek elő, viseletük (i. m. 274) idézett keleti szláv szokás jeleként is értelmezhető: eszerint a sírba vagy a sírra égő szénnel telt edényt tesznek (Mansikka, V. I., Die Religion der Ostslawen, I. FCC 42, (Helsinki 1922) 21, 24. Haase, F., Volksglaube und Brauchtum der Ostslawen (Breslau, 1939) 332. A kétfaita lehetőség nem zárja ki egymást! 45 Sági K., Árpádkori varázslás régészeti emlékei, Veszprémi M. Múz. Közi. ö (1967) 55—88. 46 Szép ábrázolását ld. pl. MOHTO^HH aprbiii rap yp^ar c. népművészeti kiadvány lapjain (számozatlan lapokat tartalmaz, év nélkül). A kések helyzete alátámasztja a fentieket: mindig a medence, a derék környékén, a test mellett voltak, a karokon belül (a 8. sírban a karcsont alatt), a 4. sírban csak azért kívül, mert a kar a medencére hajlott. Nem mellékszíjon viselték tehát, hanem az övbe vagy a felső ruha öblébe dugták. 47 Füzes F. M. A jutási és ösküi avarkori temetők növényleletei, Veszprémi M Múz. Közi. 2 (1964) 437—455. 48 A három helyen fellépő kis zavar adódhat abból, hogy felszedéskor a kettőzős vagy csavarodós helyeken nem tudtuk a sorrendet helyesen megállapítani, emellett lehetséges, hogy már a sírbahelyezéskor sem volt meg teljes következetességgel a rend, különösen a gyöngysor első részén számolhatunk viselés közbeni pusztulással, töréssel. Bizonyítja a rend meglétét, hogy a jobb oldalon 12 gyöngy így követi egymást, hogy a gyöngyök száma pontosan megfelelő (18 kék, 18 sárga + egy eredetileg sárga bronz és egy kékhez közeli színű zöld szem), végül, hogy az eltérések szabályosak, könnyen korrigáihatók, méghozzá épp ott, ahol a sorrend megállapítása az ásatási napló szerint hibás lehet. 49 Esetleg aranyfóliát is foglalhattak bele, nálunk ilyen nem volt. 50 Törésfelületüket nem borítja a sárga üvegréteg. 82