Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)
Dávid L.: Jelentés a Győr-Sopron Megyei Múzeumi Szervezet 1968. évi működéséről
Győr, Széchenyi tér római kori canabae, Árpád-kori településnyomok, későközépkori térkialakítási rétegek (a feltárás vezetője Gabler Dénes és Tomka Péter, a munkálatokba bekapcsolódtak Pusztai Rezső, Topái Judit és Uzsoki András). Régészeink négy 5x5 és egy 5x3 m-es szelvényt tártak fel mintegy 115 m 2 területen. A betonburkolat alatti kavicsréteget követő 20 cm után elértük a XIX. sz-i szintet. Ezt követte a XVIII. sz-i réteg, amely alatt még egy kavicsos, szürkés feltöltés, majd sárgás, agyagos réteg következett. Ezek a leletanyag alapján a XVI— XVII. sz-i várépítés különböző fázisaihoz köthetők. A felszíntől 120—130 cm mélyen jól kiegyengetett középkori térszintkialakítás helyezkedett el, mely a XIV— XV. sz-ra keltezhető. Alatta sötét színű, humuszos feltöltést találtunk, amely lejjebb világosabb árnyalatba ment át. A felső részében XII— XIII. sz-i kerámia került elő. A fent említett kavicsos járószint alatt árpádkori kemencét, gabonásvermet és egy cölöplyukakkal jól körülhatárolható, téglalap alakú házat tártunk fel. (A lakóház belsejében tűzhely, illetve más gödör is előkerült.) A következő rétegben, 140—150 cm mélységtől kezdődően 450—470 cm-ig csak római kori objektumok kerültek felszínre. A római kor három és fél századán belül 9 nagyobb réteget különíthettünk el. Legkorábbi leletanyagunk az I. sz. végére, nagyjából a Flaviusok korára tehetők. Az itt talált építmények tisztán fakonstrukciók lehettek. Leletei: póvidéki sigillaták és csészék, erősprofilú fibulák. Az I. sz-i periódusokhoz képest a Hadrianus kori építkezések már 60—80 cm-rel, az Antonius koriak pedig 170 cm-rel magasabb szinten jelentkeztek. Az állandó elöntés veszélye kényszerítette a canabae római kori lakosságát a terület állandó emelésére, feltöltésére. A település — a vidék kőben való szegénysége miatt — eleinte fa, illetve vertfalú házakból állhatott.. Hadrianus korától kezdődően lassan kőből kezdtek építkezni; a követ többnyire csak az alapokhoz használták, a felépítmény vályogtéglákból állt. A vertfalú házakat a markomann háborúk után részben vályogból, részben kőből építették újjá. A több mint 6000-re becsült leletanyagon kívül gazdagítja gyűjteményünket az in situ kiemelt 9 római rétegsor és az árpádkori kemence. (A leletmentő ásatást 1969-ben folytattuk.) Az ásatásra a győri városi tanács 60 000,— Ft-ot, az MT pedig póthitelből 28 000,— Ft-ot biztosított az 1968. évben. Mosoinszentmiklós-Jánosházapusztán (Gabler Dénes) folytattuk a bronzkori és későrómai temető feltárását. A 18 napig tartó leletmentést megyei költségvetésből (8000,— Ft) fedeztük. Múzeumunk régészei, Gabler Dénes és Uzsoki András leletmentésre, terepbejárásra az év folyamán 185 napot fordítottak. Gabler Dénest 1968. augusztus 1-én az MTA Régészeti Intézetéhez helyezték át tudományos munkatársnak. Albeker Mária római szakos régész (áthelyezés útján a szekszárdi múzeumból) 1968. december 15-én került múzeumunkba. Numizmatika. Részben az ásatások során előkerült, részben vásárolt pénzekkel, érmékkel (42 db) gyarapodott a gyűjteményünk. Természettudomány. A birtokunkba került 20 tárgy az ásatások során feltárt sírok csontvázaiból adódik. Néprajz. Munkatervünk összeállításakor néprajzosunk, Németh Imre egész évi munkáját vettük figyelembe. Öt azonban 1968. március 15^én az MTA Néprajzi Kutató Csoportjához helyezték át tudományos segédmunkatársnak. Ezután szeptember 30-ig mint mellékfoglalkozású néprajzos dolgozott — heti 12 326
