Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Környei A.: A csornai ellenforradalom és a győri vörösőrség Sopron megyei szereplése 1919-ben

doskodásban részesítették a tábor vezetői, nem biztosítottak ugyanis számukra ivóvizet. Szennyezett, mérgező vizet kellett volna inniok, a biztos halál forrását, ha a tábor többi lakói nem dobálnak nekik kulacsokban jó vizet át a soproniakat körülvevő külön kerítésen.

54 1920 májusban visszaszállították a soproni foglyokat, június közepén a győri vasútbiztosítókat és a csornai politikai letartóztatottakat átszállították az ügyészségi fogdába és megkezdték ügyük tárgyalását. A csornai politikai bűnpert monstre pernek szánták a reakciós igazságszolgáltatás vezetői. A soproni törvényszék ötös tanácsa előtt. Pentelényi István elnökletével, 1920. június 21-től július 6-ig lefolytatott pernek 32 vádlottja és 150 beidézett tanúja volt. Vádlottak voltak mindazok, akik résztvettek a csornai ellenforradalom leverésében és felszámolásában, a perben együtt szerepeltek a csornai kommunisták és a győri vörösőrök. A tárgyalás folyamán alkalma nyílt a csornai reakciónak a bosszúállásra. A csornai reakciósok vezére, dr. Östör Lajos ügyvéd, aki a forradalmi és ellenforradalmi események idején bujdosott és Bécsben húzta meg magát, s akinek a Kommün bukása után, hazatértekor első dolga a fehérrendszer távirati üdvözlése mellett a környék kommunistáinak bevádolása volt, itt is kitehetett magáért. Bár ő a júniusi eseményeknél nem is volt jelen, a vádlottak addigi politikai múltjáról terhelő és az ítéletben súlyosan latba eső vallomást tett. Ugyanígy viselkedtek a csornai reakció többi képviselői a tárgyaláson. A fővádlottak (dr. Gaál János, Marton Gunó Vencel, Judt Ferenc, Hollósi József, Szabó József, Király Sándor, Rusznyák Jenő, Klammer Béla és a kapuvári perben már elítélt Täufer Lajos) közül különösen dr. Gaálra, Marton Gunóra és Tauferre szórtak sok szennyet a vádlók. Érdekes módon mentő tanú nem volt, legalábbis a források nem említik.

55 A bíróság július 6-án hirdetett ítéletet, mely a fővádlottakra nézve a következő volt: Judt Ferencre, Szabó Józsefre és Marton Gunó Vencelre kötél általi halált szabtak ki. Täufer Lajos 10 év fegyházbüntetést kapott, de ő a kapuvári perben már halálra volt ítélve. Hollósi József és Bősze István 15 év. László István és Varga Fülöp József 7 év, Klammer Béla, Rusznyák Jenő 6 év, Horváth Mihály, Fiala Mihály, Horváth Imre és Grullich Lajos 5 év, Király Sándor 4 év börtönbüntetést kapott. Dr. Gaál Jánost, Csorna község és a járás direktóriumi elnökét a sok terhelő vallomás ellenére felmentették. Ezzel az ítélettel talán az ellenforradalom idején tett szolgálatait (figyelmeztette a letartóztatandó fehéreket, vagy a vizsgálat során társaira tett terhelő vallomásait honorálta a bíróság. A többi vádlottak, köztük Bodnár Alajos 6 hónaptól 3 évig terjedő börtönbüntetést kaptak.

56 54 A fehérterror Sopron megyei tobzódásának könyvtárra menő forrásanyaga és irodalma van. Itt csak a Judték sorsára vonatkozókra hivatkozunk: GySmL:l Főállamügyészség (VII. 260. 1920.). — Uo. (1/21/1920.), — Világosság (Wien, 1920. XI. 24.), — Bécsi Magyar Űjság (1920. XI. 4. 18.), — Kreutz Lászlóné, Soós Pál, Török Kálmán (Győr), Bors Pál (Bp.) szóbeli közlése. 55 Sajnos a per iratai elvesztek, csak a sajtóhírekből tudjuk rekonstruálni. — Nagy K., i. m. 162—173., — PtI Arch. Táviratok. — GySmL:l Főállamügyészség (VII/260/1920.), — Reggeli Hírek (1919. VIII. 28.), Sv (1920.. VI. 22. 23. 24. 26. VII. 7.), -r- SH (1920. VI. 22. 25. 26. 27. 29.), — Dunántúli Hírlap (1920. VI. 24. 25. VII. 9.), Dunántúli Szabad Nép (1945. X. 27. XI. 22.), — Proletár (Wien, 1920. VII. 15.), — Koncsek L., i. m. 2. r. 56 Sv (1920. VII. 7.), — Nagy Károly teljes terjedelmében idézi az ügyben hozott B.891/1919. sz. ítéletet. L. a mellékletben. 311