Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Környei A.: A csornai ellenforradalom és a győri vörösőrség Sopron megyei szereplése 1919-ben

este érkeztek Csornára. A komolyabb katonai erő megérkezése időszerű volt, ezekben az órákban kezdtek beérkezni a községbe a vidék mozgósított ellenforradalmárai. Ezek lefegyverzése komolyabb, a kiváló vasútbiztosító őrökhöz mért feladat volt. A lefegyverzésnek és a környék megtisztításának humoros epizódja is akadt. Éppen akkor értek oda a győriek a csornai állomásra, amikor megérkeztek a rábacsanaki fegyveres ellenforradalímárok. A csanakiak katonai vezetője, Takács Ferenc Gombost fehér tisztnek gondolván szabályszerűen, katonásan jelentette neki, hogy a csanaki egység harcra készen megérkezett. Gombos Ferenc ugyancsak katonásan, előírásosan közölte a meglepett tisztecskével, hogy ő a vörösök parancsnoka, és ezennel foglyul ejti az egész társaságot.

35 Június 7^én este még nagy zűrzavar uralkodott a fellázadt falvakban, Csorna is ostromlott város képét mutatta, de legalább Csornán, az ellenforradalom gócában katonailag már eldőlt a helyzet, mégpedig a kommunisták javára. A község elfoglalásával biztosítva volt Sopron megye összeköttetése az országgal, összeomlott a bécsi ellenforradalmárok reménye. (A csornai eseményekkel egyidőben a soproni munkások is győzedelmeskedtek a nagycenki fehér front felett.) Attól függetlenül, hogy a csornai járásban még nem állt helyre mindenütt teljesen a rend, nem is tudtak minden községben az ellenforradalom vereségéről, a Csornán állomásozó fegyelmezett és harcedzett győri vörösőrök jelenléte eleve lehetetlenné tette a további ellenforradalmi próbálkozások sikerét. Este a Gombos-különítmény tagjai Kapuvárra mentek Steiner István vezetésével, a mosoni vörösőrök pedig hazamentek. Csorna község és környéke rendjének biztosítására Judt Ferenc csapata, a győri vasútbiztosító őrség maradt a községben, és a fehérek fogságából kiszabadított csornai direktóriumi tagok segítségével még aznap megkezdte az ellenforradalom felbujtóinak és vezetőinek letartóztatását, a környék megtisztítását. Az ellenforradalom fegyveres eseményeinek fenti rövid ismertetéséből csak a szembenálló felek frontjai rajzolódnak ki. Nem derül ki ebből az ismertetésből, hogy a környék parasztságát hogyan osztották meg az események. Ügy tűnik, mintha az ellenforradalommal szemben csak az idegen vörösőrök vették volna fel a harcot. Pedig, ahogyan a fehér ellenforradalom igazi erejét a forradalommal szemben megszervezett helyi birtokosok, gazdag parasztok és tőkések adták, ugyanúgy a proletárdiktatúra megvédésének lehetőségét is a terület szegényparasztságának bátor és elvhű magatartása biztosította. A csornai ellenforradalom nem a „nemzeti érzelmű falu" egységes mozgalma volt a „bolseviki várossal" szemben, ahogyan az ellenforradalom történészei igyekeztek beállítani, hanem a falusi reakció támadása a proletárdiktatúra ellen, amely proletárdiktatúrába beleértendő az adott terület falusi társadalmának nagyobb fele is. Bizonyítja ezt az ellenforradalmárok első törekvése a falusi vezetők letartóztatására és bizonyítja az ellenforradalmárok leverésében résztvett helyi földmunkások és szegényparasztok, a csornai járás kommunistáinak nagy száma is. A Tanácsköztársaság kikiáltását megelőző időszak osztályharcai nagyon 35 Mayer G., és Nagy K., i. m.-ei. Nagy K., A kapuvári ellenforradalom. Nagy Jenő visszaemlékezése. — Gőcze—Perepatits: A vörös Győr (Győr, 1964) 183. — Szebik Sándor, Soós Pál, Török Kálmán (Győr), Bors Pál, Fleck Károly szóbeli közlése; — Sarló és Kalapács (Moszkva. 1936. I. 13.), — Dunántúli Hírlap (1919. VIII. 15.), — Gőcze—Perepatits, i. m. 113. s köv., — Soproni kommunista perek anyaga 1. mellékletet és a 29 jegyzetet. 303