Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Schleich L.: A KIMSZ győri csoportja

zanatát; beszélt a bekövetkezett társadalmi változásról; a kommunista eszmék valóra válásáról. Ostorozta a régi rend hibáit. Széles távlatokat nyitott: felvázolta az egymásra talált ifjúság szerepét. A két küldött beszéde után a diákcsoport pénztárosa: Rosta László (fiú felső kereskedelmi) bejelentette, hogy a diákoknak — önkéntes gyűjtés folytán — 276 koronájuk van. Az összeg felhasználására a gyűlés döntését kérte. Apáthy Ilona (női felső kereskedelmi) felolvassa a gyűlésről készített jegyzőkönyvet. Ezután Klein Pál megemlékezett azokról a megbeszélésekről, amelyek a diákok vezetősége és az IOSZ helyi csoportja vezetősége között még április közepén megindultak, s arra az eredményre vezettek, hogy a diákok szervezete csatlakozik az IOSZ helyi csoportjához. Munkáját a diákság a csoporton belül — külön vezetőséggel, de az IOSZ irányítása alatt — végzi, önálló tagozatként. Majd előterjeszti a vezetőségre javasoltak listáját. Kérésére a gyűlés a javasoltakat megerősítette tisztségükben. Alelnök: Heszky Erzsébet, I. titkár: Krausz Imre, II. titkár: Apáthy Ilona, I. pénztáros: Rosta László, II. pénztáros: Matika Endre, ellenőr: Lunzer Sándor, számfelügyelő: Kertész Gyula, Kardos Emma, könyvtáros: Bánki Ödön, háznagy: Klein Imre. A diákság nagy apparátussal vonult be a csoportba. A 11 tagú vezetőség az ezren felüli taglétszámot feltételezte. A diákszervezetben pedig alig voltak többen kétszáznál. De a lényeg nem is az alapszabálytól való eltérésben van, mint inkább abban, hogy a nagyobb számú vezetőségnek mindig nagyobb lehetősége van, hogy több irányban, nagyobb területen fejtsen ki hatást, s ellensúlyozza az esetleges elhajlásokat. A vezetőségben az ifjúmunkás vezetők intenciójának megfelelően a kommunista vezetés biztosított, hiszen közülük öten úgyszólván a kommunisták megjelenésétől a kommunista eszmék lelkes propagálói voltak, ketten pedig lOSZ-agitátorként tevékenykedtek a SZIOSZ-tagok körében.

36 A diákság képviseletében Glücksmann röviden rámutatott arra a kapcsolatra, ami az ifjúmunkások és a diákok között már korábban is fennállott: a diákság vezetői kitartottak az ifjúmunkások mellett; részt vettek az SZDP opportunista irányzatának leleplezésében; az üldözött kommunista párt agitációs anyagának terjesztésében. A diákság felvilágosító munkájának eredménye, hogy az ifjúmunkások közül többen jöttek rá arra, hogy a szociáldemokrata „támogatás" egyszerű szólam, s szólamokkal pedig nem lehet hatni arra az emberre, aki saját bőrén tapasztalja annak ellenkezőjét, amit hallott. Jelentősen hozzájárult a diákság ahhoz, hogy az ifjúmunkásság helyesen lásson; keresse az összefüggéseket, s önállóan vonjon le következtetést. A gyűlés — az ifjúság gyűlése volt. Feltűnő, hogy azon csak az ifjúság jutott szóhoz. A hivatalos szervek részéről sem a párt képviselőjétől, sem a művelődési megbízottól a munka további folyamára még csak biztató szót sem kapott. Kísérlet az ifjúság egységének megbontására Az MSZP szociáldemokrata tagjai sem pártpolitikai, sem ifjúságpolitikai vonatkozásban nem adták fel azt a törekvésüket, hogy az új párton belül 36 R 1919. V. 8., T 1919. V. 8. 247