Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)
Schleich L.: A KIMSZ győri csoportja
vatkozással, hogy az ifjúsági csoport ügyében a központtól utasítás még nem érkezett, a SZIOSZ-vezetőket nem engedte el a gyűlésre. Március 27-én az IOSZ-központ küldöttje kísérletet tesz az egyesülés előkészítésére. Másnap, március 28-án az MSZP vezetősége leiratot kapott az IOSZ központjától. A központ azt kérte, hogy a párt segítse elő a két ifjúsági csoport mielőbbi egyesülését. A leiratot, melyről Stick csakhamar tudomást szerzett. Mayer Lajos — elintézésre — átadta Szarvas Ernőnek. Az IOSZ március 30-i kísérlete sem viszi előbbre a kérdést. Erdélyi (Stick tol kapott utasításra) halogatja a kérdés érdemi megbeszélését: az új csoport új vezetőségében a paritás elvét, nem különben a két szövetség egyesülésekor elfogadott alapelveknek a helyi adottságokhoz való alkalmazását hangoztatta. Szarvas a helyzet reális ismeretében a két gondolat revideálására hívta fel Erdélyit. S újabb megbeszélés időpontjául április 4-éit javasolta. Erdélyi eljárása, valójában a szociáldemokraták malmára hajtotta a vizet. Stickék halogatni akarták a megoldást addig, míg a munkástanácsban tisztázódnak az erőviszonyok. A két csoport egyesülésének érdemleges megvitatására április 11-én került sor. A diktatúra kikiáltásától eltelt három hét arról győzte meg a volt SZDP-vezetőket, hogy a munkástanácsban a szociáldemokrata vezetés biztosítottnak látszik. A SZIOSZ-vezetők ebben a tudatban ültek le a tárgyalóasztalhoz. De míg előbb megelégedtek a paritás elvével, most (szociáldemokrata támogatással) az új csoport új vezetőségében a SZIOSZ-többség biztosítását követelték. A SZIOSZ-követelés kissé illuzórikus, hiszen a szociáldemokrata ifjúsági csoport — a taglétszámot tekintve — szinte életképtelen alakulattá zsugorodott az IOSZ részéről korábban indított akció következményeképpen. Szarvas—Periinger a SZIOSZ-f el tételeket, bár jól tudta, hogy a háttérben a kommunista vezetéstől való húzódozás s a szociáldemokraták állanak — Sipos és Mayer tanácsára mégis elfogadta. E megbeszélés után néhány nappal következett be Győr két ifjúmunkáscsoportjának egyesülése, ha nem is olyan körülmények között, ahogy azt a két szövetség egyesülésének egyik pontja előírta. Az egyesülést kimondó gyűlésről a helyi lapok nem emlékeznek meg. Kortárs-szemtanúk visszaemlékezései egymástól eltérők. Az egyik április elejére, a másik április közepére teszi. Elmosódott emlékezetükben az egyes tisztségekre megválasztottak neve. Arra azonban emlékeznek, hogy a vezetőség 10 tagból állott. A tagok között több volt a SZIOSZ, mint az IOSZ. A kommunistákat Periinger Ferenc, Klein Pál, Berger József, Pocsai József, míg a szociáldemokratákat Erdélyi Gáspár, Breuer János, Krausz Sándor, Marék János, Tallér Gyula, Tiringer Antal képviselte. 32 Czigány Béla, aki egy házban lakott Perlingerrel, s együtt dolgozott vele az ifjúsági mozgalomban, úgy tudja, hogy a csoportban a korábbi IOSZ-tagok töltötték be a fontosabb tisztségeket (elnök: Periinger Ferenc, alelnök: Klein Pál, titkár: Berger József), míg a SZIOSZ-tagok megelégedtek a jelentéktelenebbnek mutatkozó tisztségekkel. Számbeli fölényük (60 %) a vitás eseteket úgyis mindenkor az ő javukra dönthette el. A két ifjúmunkás szövetség helyi csoportja csak formailag egyesült. Az új csoportban két, egymástól világnézetben merőben eltérő, egymással szemben32 Pocsai József, Czigány Béla visszaemlékezése. 242
