Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Domonkos O.: Haladó mozgalmak tükröződése a kékfestés mintakincsében

iól" terjengő hírek eloszlatása.

6 A honi kelmék viseletére való felhívás hatására az előkelő hölgyek is hazai kelmékből készíttették ruháikat. Mivel azonban mintás, divatos anyagokat itthon szinte kizárólag csak a kékfestők állítottak elő kézi nyomással (egyedül az óbudai Goldberger gyár rendelkezett Perrotine-géppel az egész országban, amely szakaszos gépi nyomással tömegtermelésre volt alkalmas; hiszen éppen ebben az időben szűnt meg a sasvári karton manufaktúra termelése), érthető, hogy gyorsan elkapkodták a kisebb műhelyek termékéit is. A kékfestőipar éppúgy nem tudta kielégíteni a mennyiségi igényeket, mint a posztó és vászon árukat előállító egyéb üzemek sem. A Védegylet kezdeményezésével létrehozott Hetilap rendszeresen hírt adott arról, hogy a legkülönfélébb termékek hol és kinél kaphatók, illetve a vidékiek kinek a pesti boltjában árusítják gyártmányaikat. így az „Íparközi mozgalmak" címszó alatt a színnyomtatás is helyet kapott: Budán egy nagyobb „színnyomda" szabadalmáért folyamodik Wassermann János kékfestő, aki most is „nyomjtat színekkel" is; Pesten Felsenfert nyomtat gyapot és selyemszöveteket; Óbudán Leitner és fiai cég „eddigi kék nyomdájukban már színes divatkelmóket is nyomatnak"; ugyanott Goldberger és fiai bővítik gyárukat, Perrotine-gépet szereztek be: „Sárvárott az egykori nagyhírű karton-igyár 500 000 p. irtai feleleveníthetni készül — s 300.000 frt már fedezve is van. Sümegen: Ramasetter állíttatott hasonló gyárat; „Pesten Weísz Bernátnál árul tat a nagyhidutczában."

7 A vidékiek igyekeztek bővíteni termelésüket, hogy segítsék az igények kielégítését, kihasználják a hazai termékek konjunktúráját saját hasznukra. A rozsnyói vászonfehérítésről közölt cikk a Hetilapban megjegyzi: „Figyelmet érdemelnek továbbá a festők. Ezek a védegylet kezdete előtt csak vászonnyomással és kékfestéssel foglalkoztak; jelenleg azonban már színezett kartonokat is készítenek a vidéki hölgyek számára."

8 1844 végén, a Védegylet székesfehérvári osztályának jelentésében 330 tagról adnak hírt. Az aláírók száma nagyobb részben férfiakból áll, „ ... de van azért számos nőtag is, kik tettel tudják mutatni, hogy az egyszerű honi kartonban sem vesztenek kellemeikből, sőt szívok magasabban dobog föl, érezvén, hogy a mi fedi, az édes hon termesztvénye. Jelenleg még kelmékben szükséget látunk;",

9 ami a helyi kékfestőknek nyilván jelentős keresetet biztosított. Hasonló előnyöket élvezett a később nagy gyárrá nőtt szegedi Felmayer cégnek is a honi divat. „A védegyleti mozgalomnak legtöbb előnyét Felmayer Antal élvezte, kinek az Í842. évi hazai iparkiállításon feltűnést keltett kékfestő cikkei nemcsak Szegeden, hanem a környéken is nagy kelendőségnek örvendettek" írta Szeged történetírója 1899-ben.

10 A Szepesség ismertetéséről közölt cikkben olvashatjuk: „Mos-, tan minden városban találtatnak ollyan festők is, a kik többféle festékkel színeznek. Ezek egyszersmind nyomtatnak is. Legügyesebbek a Késmjárkiak és Mateocziak, kiknek készítményei mostan Debrecenben és Pesten jó kelendőségre találnak. Csupán szepesi vásznat és perkált nyomtatnak (fehérre, kékre; zöldre, feketére; sárgára zöldre; — stb.)"

11 „A Kossuth Lajos által kezdeményezett országos honi iparpártoló-egyesületnek Zomborban is megalakult a 7 Hetilap 29. (1845) 453. 8 Uo. 7. (1845) 99. 9 Uo. 66. (1846) 1097. 10 Tolnai Gy., i. m. 165; Rozner J., Szeged története II. (1899) 44. 11 Hetilap 44. (1845) 694. 12 Borovszky S., Magyarország vármegyéi és városai, Bács-Bodrog vármegye I. (1909) 219. j2* 179