Arrabona - Múzeumi közlemények 11. (Győr, 1969)

Uzsoki A.: Czech János régészeti tevékenysége Győrött

5. sír. Czech megemlékezik feljegyzéseiben és egyik cikkében még egy sírról, mely a Kálváriára vezető úton, a második stációtól nem messze 1816—1819 között került elő, nagy kővel fedett kripta sír volt. Benne csontvázat, néhány gyűrűt és mázas mécsest („vitream lampadem") találtak, de ezek hollétéről már nem tudott.

17 A sír a mai Kálvária utca északi végétől a Honvédliget irányában, ia vasút déli szélén lehetett (1. ábra, 5. sz.). Az ismertetett öt késő római sír a mai Belváros nyugati sarkában került elő, lényegében a Kálvária utcai nagy római temetőtől északra. A sírok topográfiai rögzítésével világosabbá válik a győri római temetők helyrajzilag egymáshoz való viszonya. Lovas Elemér foglalta össze, mint az első győri régészeti topográfia készítője, a római temetők és sírok területi elhelyezkedését. Már ő figyelmeztetett arra, hogy a 16. században épült várfal és várárok miatt a Belváros közepét félkörívben régészetileg meddő sáv vágja át. E valóban meddőnek látszó sávnak a szerepét viszont a régi adatok helyszíni azonosításával és közvetlenül az egykori várárok szélén előforduló sírok és települési maradványok feltárásával valamennyire csökkenthetjük. Sok esetben meddőnek kell tekintenünk a belvárosi házak pincéinek a területét is, — mert a 17—19. századi épületek alatt általában 3—4 m mélységig kutatásra már alkalmatlanná vált a terület. A napjainkban folyó belvárosi építkezések pincéivel 4—5 m mélyen hatolnak le, s néha újabb felületet is érintenek. A 19. század első felének pinceépítkezéseire figyelt fel Czech és több fontos lelőhelyet jegyzett fel. Belvárosi sírok 1. sír. A mai Liszt Ferenc utca 20. sz. (Czech idejében Vármegye utca), Józsa-házban pinceásáskor a házfal alapjainál 4 lábnál mélyebben szarkofágot találtak, benne 4 csontvázat és bronz („réz") pénzeket is. A kőkoporsó, melyet nem lehetett kiemelni, mert részben rajta állt az alapfal, tegulákkal volt körülrakva, ezeken feliratok, nyilván bélyegzés volt látható,

18 Czech e sírleletet csupán szóbeli közlés alapján jegyezte fel, tehát ez régebben kerülhetett elő, talán az 1810-es években Józsa József akkori új tulajdonos építkezéseire gondolhatunk (1. ábra, 6. sz.). 2. sír. Ugyanabban a házban 1829-ben kb. 6 láb mélyen az utcaszint alatt, több kőlapból összeállított szarkofágot találtak, s benne törött lámpa és egy pénz volt. Az alsó kőfal élén a következő írást olvasták: LI AD (Leg. I. Ad.)

19 (1. ábra, 7. sz.). Ezek a sírok a Belváros keleti felében húzódó római temetőhöz tartoznak. A Józsa-báz és környéke azóta is számos sírt szolgáltatott, közismert lelőhely. Római települési maradványok 1831 augusztusában, a már említett kolerajárvány ideién, végzett várároktemetési munkálatok alkalmával „találtatott a' szürszabók addigi száritó he17 Coll. Czech, i. h. VI. 16. — Czech, J., Neu entdeckte Pömermahle. Archiv für Geschichte, Statistik, Literatur und Kunst (1828) 712. A továbbiakban: Hormayr Archiv. 18 Coll. Czech, i. h. VI. 14. és MTTÉ I. 336., továbbá Hormayr Archiv (1828) 711—712. 19 Coll. Czech, i. h. VI. 14. és MTTÉ I. 323. 124