Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)
Környei A.: Bors László
vezetését pedig Kellner Sándor elvtársnak átadni szíveskedjék." (Vádbiztosként Horváth Ödön volt lakásbiztos került helyére.) A felmentés tehát megérkezett arra az állásra is, amiről eredetileg nem mondott le és ami annyira megfelelt egyéniségének a sajtóibiztosi és az annyira lényeges politikai csoportvezetői tisztségre. 75 Bors László egészségi állapotára hivatkozva, orvosi bizonyítvány alapján május 13-án kérte az intézőbizottságot, hogy utalják őt üdülni Savanyúkútra. A bizottság ezen a napon tárgyalja és megadja neki a (beutalót. 76 Valószínű, hogy betegsége tette indokolttá a vádbiztosi állásról való lemondást is. De a kéretlen felmentésben inkább egy ellene és az irányvonala ellen indított politikai akciót sejtünk. Annál is inkább, mert a továbbiakban más területekről is visszaszorul. Május 22-én új intézőbizottságot választott a munkástanács és ebbe nem került be Bors László. Június 6-án a megyei tanács küldötteket választott az országos tanácskongresszusra (ahova már Borsot korábban rendes tagként beválasztották), és ide csak póttagnak választotta. 77 Bors Lászlónak a hivatalos tanácsvezetésben háttérbe szorulását 1919 nyarán ezek szerint tényként kell elfogadnunk. Az eddigi értékelések, visszaemlékezések nem térnek ki e kérdés tárgyalására, a megmaradt írásos dokumentumok is hiányosak, így a kérdés értékelésében csak az ő és a Tanácsköztársaság más soproni vezetőinek eddigi politikai álláspontjából, magatartásából, szerintünk objektíve következő, lényegbeli eltérésekre támaszkodhatunk. A fenti ügyben, láttuk, Kellner Sándor nem a kommunista Bors László oldalán állt, legalábbis szabad teret engedett a többi tanácsvezető intézkedésének. Vizsgáljuk meg a másik oldalt, Bors László magatartását is. Az a tény, hogy mindig a politikai frontok legbaloldalán foglalt helyet és hogy ebből a pozícióból nem kerülte, hanem kimondottan kereste az összeütközéseket: kétségkívül magában rejtette politikai álláspontja túlzó baloldalra tolódásának lehetőségét. És, hogy a szubjektum oldaláról is magyarázatot kapjunk, erre adott lehetőséget mindig nyugtalan önmagával, környezetével és az eseményekkel mindig elégedetlen forradalmár, lírikus lelkülete is. Az a típusú foradalmáir volt ő, akit az események mindig forradalmibbá formálnak, visznek magukkal mindig előbbre, és ebben benne van a túlzott baloldalra kerülés veszélye is. A Tanáesköztáirsaság uralomrajutása után, mint mindenkit, Bors Lászlót is magával ragadta a nagyszerű forradalmi fellendülés. Ez tette lehetővé, hogy a vezetésbe bekerült szociáldemokrata politikusok híven és őszintén, hiánytalanul és egy ideig a követelményeknek megfelelően képviseljék a proletárdiktatúra érdekeit. Később azonban, egyes konkrét kérdésekben a szociáldemokrata vélemény előtérbekerülésével ugyanez tette lehetővé a másik oldalon Bors László eltérő, ellenkező véleményének, politikai magatartásának további balratolódását és éppen a szociáldemokrata vonallal való, egyébként nem hibáztatható, sőt szükséges, vitája során, azzal szemben a túlzó baloldalra kerülését. így már a Tanácsköztársaság első hónapjaiban kezdett .túlzó, türelmetlen álláspontot elfoglalni. Amennyire az egyes kérdésekben, különösen a proletárdiktatúra pozícióinak viszonylagos gyengülése időszakaiban a soproni, nagyrészt szociáldemokrata vezetés mérlegelt, sőt egyes elvi kérdésekben viszonylagosan és időlegesen visszavonult, Bors 75 SÁL Direiktoriumi iratok 5453/1919. és 4720/1919. — SVU (1919. V. 14.) 5. 76 SÁL Direktóriumi iratok 5796/1919. — SÁL Intézőbizottság jkve. 1919. V. 13. 219. ügy. 77 SVU (1919. V. 23. és VI. 7.) 309
