Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Simányi F.: Utcaképi vizsgálat Rábaszentandráson

macskajárdával, vízvető párkánnyal, két ablakkal, kiskapuval. Klasszicista jellegű. Építője ismeretlen. 25. sz. ház. A posta épülete. Oromzatán „KJ" imonogrammal együtt látható az építés dátuma: 1857. Anyaga tégla, lefedése cserép. Falazott oromzatú, vízvetőpárkányos, három ablakkal ellátott homlokzata van. Eklektikus jellegű, bár az oromzat lezárása romantikus hatást is mutat, több szecessziós részlettel. A Kanizsa család építette. 27. sz. ház. Balázs Gy. József tulajdona. 1883-ban épült, azonban az épület gazdasági része öregebb; 2881-4ben építették. Anyaga kő és tégla, lefedése cserép. Homlokzata falazott oromzatú, macskajárdával, vízvetőpárkánnyal, két ablakkal, kiskapuval. Romantikus jellegű. Építője a Réger család. A gazdasági részt azonban a Kanizsa család építette. Az épületek homlokzatainak kialakítása rendkívül érdekes stíluskeveredést mutat. A barokk motívumoktól a klasszicizmuson, romantikán, eklektikán át a szecesszióig valamennyi stílusjegyet megtaláljuk. Az épületek igen ritkán épülnek egy stílus sajátosságainak megfelelően. Bár az épületsor felmérésre való kiválasztásában döntően esztétikai szempontok érvényesültek, nem szeretnénk a vizsgálatot pusztán a stílusok megjelenésére, azok elemzésére szűkíteni. A téglából való építkezés megjelenése ugyanis nemcsak a homlokzatok gazdag kidolgozását tette lehetővé, hanem bizonyos szerkezeti újításokhoz is vezetett. A 19. század első felében az egész Kossuth Lajos utca (volt Fő utca) a 15. sz. házihoz hasonlóan föld anyagú, tömésfalú épületekből állt. Ez az építőanyag nem tette lehetővé a gazdag, tagozatos, díszített homlokzatok kiképzését, abban a formában, ahogy a fentiekben bemutattuk. A téglából való építkezés pedig csak 1860 táján kezd terjedni a községben. A téglaépítkezés elterjedéséhez jelentős mértékben hozzájárulhatott az !859-es és 2872-es tűzvész, amely a régi, tömésfalú, nádazott épületek zömét elpusztította. Helyükre tűzállóbb anyagból, téglából, esetleg kőből rakták a falakat. A tetőket igyekeztek cseréppel fedni. Ezzel az építésmóddal nyilván a jobbmódúak éltek elsősorban. A szegényebb rétegek a korábbi építésmódot ismételték meg az elpusztult épület helyén. Az építkezéshez szükséges, téglát házilag égették. A kivetett, szárított téglát hatalmas gúlákba rakták. A gúlában tűzteret, tüzelőnyílásokat hagytak. Földdel tapasztották be, és meggyújtották a kemencét.

9 A tüzelés eleinte hasábfákkal történt, de az erdők pusztulásával áttértek a repcével való tüzelésre. Erre a célra hatalmas területeken termesztették a repcét. A téglaégetés Szanyban, a szomszédos nagyközségben, mesterséggé vált. Az egyik legjelentősebb téglaégető a Kis család volt. Ők égettek téglát a rábaszentandrásiak szükségletére is. Később egyik leszármazottjuk, Kis Gábor, téglagyárat épített Rábaszentandráson, amely 1910 és 1946 között üzemelt. Mint utaltunk rá, építkezésihez követ is használtak, amelyet Keszőről szállítottak a községbe. Az új építőanyagok alkalmazása tette lehetővé a bonyolult formák megje9 Az eddigi kutatások szerint a téglaégetés a Kisalföldön, különösen pedig Csorna és Kapuvár környékén általános volt. Ma elsősoriban a Szigetköziben és Győr környékén égetnek „házilag" téglát. Az eljárás annyiban módosult, hogy a tégla anyagálba szénport kevernek, ami nemcsak a joibb kiégést biztosítja, hanem porózusabbá is teszi a téglát. Ménfőcsanakon például egy KTSZ éget hasonló módon téglát! 234