Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Sáry I.: Győr városa és az agg Kossuth

dött, osztályhelyzetét tekintve azonban már egészen más elveket képviselt. Osztályhelyzetükből adódó felfogásukat világosan tükrözi a Kossuth kérdésiben kapcsolatos állásfoglalásuk: ,,Ő (Kossuth) nekünk többé nem politikai pártvezérünk, hanem szabadságunk, egyenlőségünk megteremtője, kire hálával tekintsen minden magyar ember."

18 Ezen osztály szemében Kossuth már életében egy elvonatkoztatott, osztályok és pártok felett álló személy volt. Elismerték és jórészt helyesen értékelték a szabadságharcban betöltött szerepét, a kiegyezés utáni -magatartását azonban elhibázottmák tekintették. A kiegyezésben Kossuth törekvéseit láttak „nem Kossuth ideái szerint" megvalósulni.

19 így került sokszor ünneplésükben egymás mellé a két kibékíthetetlen ellentét Ferenc József és Kossuth Lajos. A Függetlenségi és 48-as pártba tömörült városi polgárok már Kossuth emigrációs működését is tudomásul vették s résziben igyekeztek azokért az elvekért és konkrét feladatokért iharcolni, melyeket vezérük kitűzött. Ebben az időben az alsóbb néposztályok is e párthoz csatlakoztak. A város Kossuth ünnepségeiben e párt mindig kezdeményező és rendező volt. Vezetőjük Krisztinkovich Ede ügyvéd nagyon értékes munkát végzett a város előhaladása érdekében. Kossuth eszméinek legőszintébb hordozói a jórészt még a XIX. század végén is jog nélkül élő munkásemberek, cselédek, napszámosok voltak. Szervezkedésük még csak most volt kibontakozóban. ö,k saját sorsukon érezték, hogy ez a rendszer nem az, melyért vezérük egykor harcba hívta Őket. Kossuth és a fennálló társadalom náluk feloldhatatlan ellentét volt. Kossuth nekik az emigrációban is függetlenségük és szabadságuk élő harcosa, érdekeik leghűbb védelmezője maradt. A nemzet gyászát „csak egy disszonáns hang zarvarta: a római katolikus klérus, nevezetesen a főpapság rideg, hazafiatlan magatartása", írta a Győri Közlöny „Temetés után" című vezércikke. Győrött az ünneprontásban a Dunántúli Hírlap járt élen. Cikkeiben a rágalmak halmazát szórta a már halott Kossuthra is. Ez az újság a katolikus papság túlzó töredékének vallási intoleranciát hirdető nézeteit tette magáévá. Felekezeti elvakultságból eredő támadásuk élét fokozta, hogy röviddel halála előtt Kossuth is a kormány támogatására hívta fel pártját a polgári házasság mielőbbi behozatala érdekében. A polgári házasság bevezetéséit ők a legnagyobb „nemzeti csapásnak és szerencsétlenségnek" tartották.

20 Az ünneprontás azonban nem sikerült. Támadásaikat és durva rágalmaikat szinte egyértelműen cáfolta meg, illetve utasította vissza Győr város közönsége. Sáry István 18 Uo. 1889. aug. 22. 19 Uo. 1894. április 1. 20 Uo. 1894. április 19. 228