Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)
Domonkos O.: Száz éves a soproni múzeum, 18671967
lehetne tartani. A további fejlődésnek az is nagy akadálya, hogy a múzeumnak négy felettes hatósága van (a vármegye, a város, a Régészeti Társulat és az állam), mindegyik fenntartja a maga jogait, közös cselekvés eszméje szinte fel sem vetődik. A fejlődését az biztosítaná a legjolbban, ha csak egy felettese lenne a múzeumnak. 92 Végre 19122-ben, a javítások, tatarozások megoldhatatlansága miatt a társulat közgyűlése úgy dönt: „1. hogy a Régészeti Társulat lemond a város javára minden ingó és ingatlan tulajdonjogáról, annak a városra történő telekkönyvi bekebelezését engedélyezi azzal a kikötéssel, hogy a város tartozik a múzeum épületét mindenkor jókarlban tartani, a múzeum fejlesztése érdekében pedig minden lehetőt elkövetni. 2. A Régészeti Társulat a működését továbbra fenntartja, a várost a néki átengedett jogok és kötelességek gyakorlásában erkölcsileg és anyagilag is támogatja." 93 Valóban át is vette a város a múzeum épületét, amely alapos tatarozás, öt évi zárvatartás után, végre megnyílt 1923. augusztus 20-án. A belépőjegy ára 1926-től 1 pengő a felnőtteknek és 50 fillér a gyermekeknek. Vasárnapok voltak a látogatottak, ekkor a felnőttek 20, a gyermekek 10 fillér belépővel nézhették meg a kiállítást. Az évi látogatottság fokozatosan csokiként, 2000—2500 körül mozgott, ami a magas belépődíjak mellett érthető is. 1929-ben bevezették az augusztus 20-i ingyenes belépést. Ekkor derült ki, hogy milyen sokan kíváncsiak a múzeum értékeire, mert a szokásos vasárnapi 30—50 fő helyett 365 látogatója volt az első alkalommal. A látogatottság aránya a gazdasági válság idején még tovább romlott. 1933-ban az évi 1938 látogatóból 1038 fordult meg a múzeumban augusztus 20-án. A város vezetősége úgy látszik megsokalta a dolgot és 1936-tól aug. 20-án is kellett belépőt fizetni, mire újból visszaesett a forgalom. A látogatók száma évi 2—3000 körül állandósult. 9/ ' A kiállítások állapota jóformán semmit sem változott, újabb katalógus nemi készült. A múzeum igazgatója munkáját másodállásban végezte, mert hiszen főfoglalkozása a gimnázium igazgatása volt. Az 1930-as években került a múzeumban segédőrként Csipkés Kálmán rajztanár iparművészeti és néprajzi érdeklődéssel. Nevéhez fűződik a 30-as évek két kiemelkedő különkiállítása. Az órakiállítás 1936-iban nyílt meg, magába foglalva a múzeum óráit, de főleg a magánosoktól kölcsönzött igen gazdag és szép anyagot. A kiállításnak igen nagy sikere volt a sajtóban, de a látogatottságban ez nem mutatkozik megfelelően, mindössze 2—300 emberrel több fordul meg az épületben a kiállítás időtartama alatt. Mindenesetre a múzeum „mozdulatlanságát" megszüntettél a vállalkozás. 9 •" , A következő éviben üveg és kerámia kiállítást rendezett Csipkés Kálmán. Igen szép csiszolt üvegeket, márkás porcelánokat és fajanszokat gyűjtött össze, az előző évi kölcsönzési módszerrel. A sajtóvisszhang most sem maradt el, de a belépődíj mégis távoltartotta a nagyobb tömegeket. Igaz, hogy az akkori vélemény a 2—3000 fővel elégedett volt, mert hiszen hangzott el olyan nyilatkozat, hogy a „száimlbajövő közönség" megtekintette a múzeumot. A helyzet lényegében a felszabadulásig nem is változott. A második világháború alatt a féltettebb tárgyakat ládáikba csomagolva tárolták az alagsorban. A hadiesemények következtében a múzeum épülete és anyaga is súlyos károkat szenvedett. A természetrajzi tár, melyet Wachtel Frigyes gyűjteménye alapozott meg, majd 5000 darab fölé emelkedett a madarak. 92 SRT jkv. II. K. 11—12. 93 Uo. III. K. 32. 94 LFM Sopron sz. kir. város múzeuma. Folyóiratok. Látogatóik statisztikája. 95 Uo. 204
