Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Domonkos O.: Száz éves a soproni múzeum, 18671967

gos parkból, botanikus kertet lőhetne teremteni. így is elegendő hely maradna néhány eredeti parasztház felállítására is, amivel Sopron megkezdené az eleven múzeumok sorát. A vételár 170 000, az átalakítások költsége pedig közel 13 000 koronába kerülne. Az egész tervet, tervrajzokat felterjesztették a Főfelügyelőséghez. A vételt igen előnyösnek, alkalmi vételnek tekintik, mert a telek jó fekvése miatt, épületeik nélkül is megér közel 125 000 koronát. Kérik szakértő kiküldését.

81 A szakértő október elején meg is érkezett, akinek szintén megnyerte tetszését az épület. Táviratilag értesítette a pesti főhatóságot az ügyről, mire másnap az a válasz érkezett, hogy megbízzák a villa vételének lebonyolításával, a főfelügyelőség százezer forinttal járul hozzá a vételárhoz. Ekkor kezdődtek a bonyodalmak. A villa ugyanis az 1901-ben megbukott Építőbank egyik főrészvényesének csődtömegébe tartozott. A felszámoló bizottság, melynek egyik tagja a társulatnak is tagja volt, egy magános bevonásával árfelhajtó manőverbe kezdett. Az első ajánlatot ez a Franz Károly nevű vevő tette 130 000 koronával. A társulat 140 ezrére délután már 150 ezer volt a válasz, majd pedig estére 160 000 koronára emelkedett az ár, sőt a felszámoló bizottság a polgármester érdeklődésére közölte, hogy éppen -most írják a szerződést a Franz nevű vevővel. A választmány tagjai az eljárást igen enyhén „őszinteség híjával" levőnek minősítik. Szemrehányás alkalmával a válasz: ,,hát ez üzlet dolga." Az izgalom

1 egyre nőtt, mert a jó lehetőség elvesztése a kultúrpalota ügyének hosszú időre való megoldhatatlanságát jelentette volna. A választmány egyik tagja másnap Bécsibe utazott, hogy a Lenk-oég megbízottaival próbáljon szerencsét, de eredménytelenül tért vissza Sopronba. Köziben kiderült, hogy a Franz Károllyal tervezett üzletkötésből semmi sem lett, a társulatnak sikerült a villát 160 000 koronáért plusz 2500 korona provisio megajánlásáért megszereznie. A vételárat felhajtó Franz Károlynak azt a jogot biztosította megállapodásban a felszámoló bizottság, hogy az épületet és a kertet két évre bérbe adják, esztendőnként 6000 Koronáért. A társulat ebbe annál is inkább beleegyezett, mert az épület átalakítási terveinek elkészítéséhez, előkészületekhez időre volt szüksége. A hiányzó összeget a takarékpénztártól vették fel úgy, hogy a hitelt a villára és a telekre rákebelezték, örömmámorban úszott a választmány az izgalmas napok után, mert biztosítva látta elképzeléseinek megvalósulását.

82 Reménykednek abban is, hogy a vételár kiegészítéséhez a város is hozzájárul majd. Ennek előmozdítására tesz nagyon jó javaslatot Kugler főőr. ,, . . . mely ugyan nem áll szoros összeköttetésben az adás-vevési szerződéssel, de mindenesetre nagyban fog hozzájárulni ahhoz, hogy annak idején a vételösszeg kiegészítéséhez a városi köztörv. hatósági bizottság hozzájárulása sokkal könnyebben leszen .megnyerhető. Ez pedig abban áll, hogy a régi ev. temető remek sírkövei seiholsem lelhetnének jobb, alkalmatosabb elhelyezést, mint a megveendő telek kerítő fala mentén. Kéri a választmány tagjait, hogy ez irányiban hangulatot kelteni igyekeznének."

83 A város terjeszkedése útjában feküdt u. i. a 17. században kezdett evangélikus temető. Ennek felszámolása nyilván nagy gondot okozott a város vezetőségének, mert a sok művészi, pompás kivitelű sír- és kriptakövet nem pusztíthatta el. A két dolog egy időbe esése folytán jutott a múzeum is abba a szerencsés helyzetbe, hogy átvehette ezt az országosan máig is egyedülálló gyűjteményt, 81 Uo. II. K. 84—85. 82 Uo. II. K. 88—96. 83 Uo. II. K. 97. 197