Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)

Domonkos O.: Száz éves a soproni múzeum, 18671967

hozott „ajánló", mások „rendelő", „parancsoló" törvények által látja megoldandónak, bár a tulajdonjog megsértése miatt óvatosságot ajánlanak. Felvetődik újból, mint már pár évvel korábban is megpendített, archeológiai társulat létesítése. A választmány a következő határozatot hozta: „A választmánynak indokokból felhozott érzése abban központosul, hogy minden, akár az ős, akár a középkorból Magyarországon felfedezett régiségek és műemlékek az arehaeológia és illetőleg történettan számára megőriztessenek és semnii szín alatt az országból ki ne vitessenek, sőt a nagyobbszerű emlékek, milyenek pl. a régi egyházak és várak, egyéb középületek vagy sírboltok, részint fenntartassanak, részint hogy — az idő viszontagságainak kitéve — végromlásra ne jussanak, a választmány azon gondos óhajtását fejezé ki, hogy ns. Sopron megyét a nagygyűlés útján oly végből keresse meg, miszerint ez lenne szíves az ország minden megyéit, sz. kir. városait, nem különben minden püspököket és más egyházi főnököket felszólítani, hogy azok részint birtokaikban létező egyházak és várak, úgy szintén egyéb régiségek fenntartására terjesszék ki figyelmüket: részint országgyűlésre küldendő követeiket oly törvény alkotására utasítsák, hogy minden a föld gyomrából napfényre kerülendő régi maadványok és kincsek belső becsök megváltása mellett a nemzeti múzeum számára hivatalosan megszereztessenek. Egyébiránt a választmány kívánatosnak látja Visegrád várát, királyaink egykori fénylakát, valamint egyéb, a magyarok történeti korszakában jeles épületeket a Rajna melléki várak példájára — nem csak a végveszélytől megóvni, de azokra némi gondot is fordítani; mely hazafiúi óhajtását, hogy országgyűlési követei által pártolni szíveskedjék, ezennel alázatosan megkéri. Gróf Kemény József, választmányi elnök. Vidák Öse, választmányi jegyző."

7 A tanácskozás tehát országos horderejű javaslatot készített elő, ami az elhangzott előadások és megrendezett kiállítások mellett, nagy hatással lehetett a soproniakra is. Sajnos az ügy nem jutott tovább, a szabadságharc bukása után pedig szó sem lehetett ilyen törvény elfogadtatásáról. A nagygyűlés anyagát közlő, 1863-ban megjelent könyv a határozatok foganatosításáról adott hivatalos tudósításában hírül adja, hogy „ . .. miután a bekövetkezett körülmények miatt be nem adatihatott (t. i. a javaslat D. O.), ezen tárgy a legközelebbi országgyűlésnek lesz benyújtandó."

8 Nem tudni, hogy az országgyűlés elé került-e valaha a soproni nagygyűlésen hozott határozat, de ha igen, akkor sem foglalkoztak vele érdemiben vagy egyszerűen, mint időszerűtlent irattárba helyezték. Az egyletek alapításáról, melyek a nemzeti érzést táplálták volna, 1867ben a Századokban Hampel József így ír: ,,A társas szövetkezés régészeti és történeti ismeretek népszerűsítésére és régészeti múzeumok alapítására hazánkban, az utóbbi évtized vívmánya. E tény közviszonyaink utóbibi fejleményeiből könynyen megfejthető. Az idegen albsolutiznius már uralma természeténél fogva ellene volt a szabad egyesülésnek, s a közművelődési czélokra történő szövetkezések közt nyilván a történettudományiakat legkevésbé tűrte, miután ilyenek a kihatásaikban mindig a nemzeti öntudatra hatnak... Végre nagy része volt régészetünk és történetünk ügyének jobbra fordultában az új alkotmányos aerénak, mert leszakadt mindazon gát, .mely közniívelődésünk szabad fejlődését előbb megbénította."

9 7 I. m. 133—085. 8 I. m. XXIII. 9 Hampel J., Vidéki mozgalom a régészet és történelem terén. Századok (1876) 49—50. 12* 179