Arrabona - Múzeumi közlemények 10. (Győr, 1968)
Tompos E.: Címeres céhemlékek a soproni múzeumokban
akkor Magyarországhoz tartozott Modor és Szakolcza mezővárosok posztó-nyírói számára I. Lipót király által 1659. november 30-án Pozsonyban adományozott címert: kék mezőben ágaskodó arany griffek. A pajzsot fedő koronás sisak oromdísze: a mellén arany posztó-nyíró ollót viselő fekete kétfejű sas. 3 A sas az uralkodó német—római császári méltósággal függ össze és hasonló Sopron város címerének sisakdíszéhez, mellyel II. Ferdinánd 1622-ben bővítette a város címerét. 4 Franciaországban 1696-ban rendezték a céhcímerek kérdését. Ekkor királyi kegyelemmel és persze taksa ellenében privilegiális formában bejegyzik az ősi használatban levő céhcímereket. A céhpecsétek formáját a céhlevelek csak igen ritkán írják elő. Éppen ezért érdekes a marosvásárhelyi ötvösök I. Rákóczi György fejedelem által adományozott 1632. évi céhszabályzata, melynek 19. §-a elrendeli: „Az céhnek pedig pecsétin ilyen címer lészen: egy háromtornyú kapuköz (nem a város címere, mint Sopronban), az kapu közt pedig egy ötvösrendű mesterember mívelni láttatik az ő rendi szerint." 5 A királyi kegy leggyakrabban úgy nyilvánult meg, hogy a már meglevő címert bővítette és ezzel elismerte azt, hogy a céh eddig is jogosan viselte címerét. Például a müncheni pékek (Weissbäcker) a Mühldorfnál 1322. szeptember 28-án megvívott csatában tanúsított bátor magatartásukért a német—római birodalmi sast kapták bővítés gyanánt a címerükbe. 6 A bécsiek az 1683-as török ostromnál érdemelték ki ugyanezt. A soproni magyar cipészek 1626-ból való címeres pecsétnyomóján szintén a német—római birodalmi sas látható, a mellén szívpajzsban: nyíllal átlőtt koronás hegyesorrú cipő és felette az 1626-os évszám. Sajnos nincs tudomásunk arról, hogy mivel érdemelték ki ezt a címerbővítést a cipészek. A legérdekesebb azonban a prágai vívómesterek céhének az a II. Rudolf császár által adományozott kiváltsága, hogy védőszentjük, Szent Vitus napján (június 15.) mestereket nevezhetnek ki, és nekik a griffmadaras címerüket és a ,,Greifenfels"-i előnevet adományozhatják. Ez hasonló a prágai egyetem filozófiai karának kiváltságához. Schädel Jakab János, mint a vívómesterek céhének atyamestere, e jogával élve 1729. június 15-én Eysehil Mártont mesterré fogadta és neki a céh címerét adományozta. 7 Folytathatnánk a címerbővítések és adományozások sorát, de maga az a tény, hogy a céhek a felettes városi és központi hatóságokkal saját címeres pecsétjük alatt évszázadokig leveleztek, már magában is igazolja címerviselési joguknak a jogszokás által való szentesítését. De nemcsak a pecsétjeiken, hanem számos más helyen is alkalmazták a céhek a címereiket, főként a zászló, céhláda, behívó tábla, kancsó, serleg, ravatalt díszítő fémtáblák stb. szolgáltattak kiváló alkalmat a címereik elhelyezésére. Ha nem is mentek e téren olyan messzire, mint bázeli szaktársaik, ahol a céh atyamestere aranyból vagy 3 Magyarország történeti emlékei az 1896. évi ezredéves orsz. kiállításon. Szerk. Szalay I. (Epést, 1896) 432. 4 Házi J., Sopron város címere. Sopron topográfiája. Szerk. dr. Heimler Károly (Sopron, 1936) 79. 5 Mihalik S., Régi magyar ötvöscéh pecsétek. Turul XLIV. (1930) 21. — Ugyanezzel a témával foglalkozik: Kőszeghy E., Magyarországi ötvösjegyek (Bp. 1936) 216. 6 Grenser A., Eine Heraldik der Künste und Gewerbe. (Frankfurt a. M., 1889) 14. 7 Uo. 32. old. A címer adományozásáról kiállított oklevél a könyv megjelenése idején. (1889.) Krahl K. bécsi udvari címerfestő tulajdonában volt. 108