Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Gabler D.: Arrabona legkorábbi sigillatái

A díszítések közül leggyakoribb a mászik; a győri példányokon is több változat jelentkezik (lásd 6. szry-t!). A 4. sz. darabon lesvő delfin és rozetta analógiái szinte egész Pannóniában megtalálhatók, de a szemüvegspirál is a gyakori díszítőmotívumok közé tartozik. A pó vidéki mestereknél előforduló minták közül együttesünkben nem szerepel a girland, az amorett,

80 futó kutya,

81 levél, ökörfej

82 vagy oroszlánfej.

83 A csoportot időben először Nowotny nyomán Oxé keltezte Tiberius-Claudius korára, ezzel szemben Simonett

84 a tessini temetők anyaga alapján feltételezte, hogy még Titus korában is dolgoznak e mesterek. Simonett kronológiáját |Lambo,glia vette revízió alá,

85 az adonyi ásatás pedig jelezte, hogy Pannóniában )még Domitianus korában is forgalomban volt ez az áru.

86 Ugyanezt a megállapítást teszi lehetővé a soproni Fabricius háznál történt kutatás is.

87 Karnitsch általában Claudius-Titus korára keltezte e gyártmányokat, Q»S»P mesterét kivéve, aki szerinte 85—87-ig dolgozhatott.

88 Q*S*P áruit újabban a madranoi temetőben levő darabok alapján Fransioli próbálta időben meghatározni.

89 Hogy a póvidéki áru használata a 80-as éveken túlnyúlik, arra egy Reichenhallban

90 előkerült tál utal, amelyet Traianus éremmel együtt találtak. A csoporthoz tartozó mesterek

91 közül Győrött OT'SVC és Q-L-C planta pedisben jelzett edényei kerültek elő. A díszítőmotívumok arra vallanak, hogy egyes darabok L-M-V vagy QSP műhelyében készültek. A póvidéki sigillaták Itálián kívül elsősorban Noricumban, Raetiában és Pannóniában találhatók. Magából Itáliából kevés példányt ismerünk. Számolhatunk ugyan azzal, hogy az olasz kutatás nem foglalkozott különösebben velük, és a publikációk csak hiányosan tájékoztatnak bennünket, azonban fel kell vetnünk annak lehetőségét is, hogy exportra készültek, tehát nem a hazai piacon kerültek eladásra.

92 Kevés került elő Albintimiliumban,

93 Libarnában, Taurinaeban, Mediolanum környékén és Aquileiában.

94 Nagyon gazdag e leletekben a tessini temetők anyaga. Muraltoban a Liverpool villa közelében, valamint a Minusio Cadra lelőhelyen feltárt sírok leletegyüttesei jóformán az összes eddig ismert típust tartalmazták. Vindonissából C»T*SVC készítményeit,

95 Madranotból Q"S»P gyártmányait ismerjük.

96 A póvidéki áruk Svájc területén való elterjedését bizonyítják az itteni utánzatok is, amelyek azonban applikáció nélküliek.

97 A nyugati lelőhelyek közül még Cemenelumot említhetjük meg.

98 Jelentős fel80 Lásd Fülep F., AAA (1958) 397. 81 Novotny i. m. fig. 29, 14. 82 Chlingensperg, M., Die römischen Brandgräber bei Reichenhall in Oberbayern (1896) Taf. XXI, 15. 83 Branka—Vikic—Belancic, Starinar 13—14. (1962—63) 91. 84 Simonett i. m. 15. 85 Lamboglia i. m. 166. 86 Barkóczi L. — Bonis É., AAA (1954) 145. 87 Póczy K., AÉ 89 (1962) 47. 88 Karnitsch, P., Die Reliefsigillata von Ovilava (Linz, 1959) lásd kronológiai tábl. 89 Fransioli, M., Jahrbuch der Schweizerischen - Gesellschaft für Urgeschichte 47 (1958—59) 74. 90 Lásd a 82. jegyzetet. 91 Lásd Gabler D., AÉ 91 (1964) 97. 92 Uo. 93 A póvidéki gyártmányok elterjedésére lásd Gabler i. m. 96. 94 Brusin, G., Gli scavi di Aquileia (1934) 220. 95 Ohlenroth i. m. 246. 96 Lásd a 89. jegyzetet. 97 Druck, W., Die helvetische Terra Sigillata-Imitationen des l-es Jahrh. (1945) 98 Rigoir, Y et Yves., Rivista di Studi Liguri 23 (1957) 101. 45