Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)
Környei A.: Bors László
Ebből a felismerésiből a romantikus, passzív, f ájdalomköltészetből való lassú kiemelkedésből született meg az új ars poeticája: Szív és száj: A szívnek teljességéből szól a száj, nem hivalkodó beszéd, de fáj. Beszédemből ismertek engemet, nem láthatjátok hamisnak lelkemet. És ha akarnátok valami jelt, azt mondom, amit mesterem felelt: Akinek van füle a hallásra hallja! Mert megkövéredett szíve e népnek, és jaj, szőr nőtt a kövér szív fölött, s ki szíve titkát feszíti ki az égnek, disznók megeszik korpa között. De boldogok mégis a látó szemek és hogyha könypatak véresre marja is, mert prófétálás vagyok tibennetek. Mint égi átok hull, hull az eső, fájó szívbillentyűket leverő, megposhad itt a legszebbik tavasz, s ha legszentebb tavasz: megposhad az. És mégis megnyitom ma fájó számat, szívemnek húrjai most mélyen szóljatok, ékesebben, mint minden világi szózatok, hirdessétek ki bennem az örök vágyakat! A humánus, de most már a tiltakozó, a cselekvő humánus líra ars poeticája ez a vers. Látjuk, hogy a kolozsvári év termését rendszerező kötet versein ugyanaz a szemlélet és magatartásbeli változás figyelhető meg, mint a költő publicisztikai írásain. A dekadencia, amit ő képviselt, nem a mindent tagadás, a mindentől elzárkózás dekadenciája volt. Mint egész költészetünkben, nála is, a sajátos magyar társadalmi fejlődés és struktúra egészen más élőjelet adott a romantikus, dekadens költészetnek, mint a világirodalomban általában. Nálunk, és Borsnál a dekadencia nem általában volt csak tiltakozás az élet ellen, hanem konkrétan a magyar társadalmi élet talajáról fakadt, s küldetése volt a polgári demokratikus átalakulás irodalmában, az egyéni, a polgári élet szabadságát és teljességét hirdette. A lázadásnak egyik fajtája volt az irodalom területén, igaz ugyan, hogy még elvont és romantikus lázadás, de olyan lázadás, amely a magyar társadalomban és irodalmi életben éppen Bors László fellépésének éveiben, a háború éveiben különös súlyt kapott. Olyan lázadás, amely a társadalmi ellentétek éleződésével, mindig erősebb és céltudatosabb lesz, mindaddig, míg önmagának ellentétébe csap át, a dekadens irodalomból progresszív tendenc irodalom lesz nemcsak szándékában — hiszen szándékában az volt az ún. magyar dekadens költészet kezdettől —, hanem megjelenési formájában, hatásában is. És Bors László költészete egy volt ez irányzatéval nemcsak irodalmi szándékaiban és jellegében, de egy volt a háború alatti pozitív fejlődésben is. ö is eljutott a romantikus dekadens költészettől a cselekvő, prófétai költészetig. 20 * 307
