Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Környei A.: Bors László

1. ábra. Bors László katonaruhában, 1919. így indult a fiatal költő. Egyik legrangosabb irodalmi folyóiratunk, A Hét hozta már írásait. 1915-ben inkább még csak műfordítások, de később már saját versei is jelennek meg itt. A műfordítások kitűnő formaérzékről, ihletett költőről tanúskodnak. Modern költőktől, Whitmantól és Tagoretól fordít. Nem ismeri még a szabadverset annyira, hogy Whitman hömpölygő sorait tudná komponálni magyarban, de érzi az új verselés lényegét, érzi a közlés gondolatritmusát: „Ez nem 'csak egy férfi, atyja azoknak, kik atyák lesznek az ő nyomában. Benne szunnyadnak népes államok és gazdag respublikák. Tőle a számtalan és halhatatlan élet. Ki tudja, kik fognak jönni sarjadékának sorjaiból a századokon át?" [Whitman: A férfi teste az árverésen,

9

] Nemcsak új formával, de a humanizmusnak új fajával is találkozott itt a fiatal költő. Kész, határozott egyéniség élet- és irodalmi tapasztalatokkal és főleg bizonyos irodalmi hírnévvel rendelkező ember már, amikor megkezdi hivatásszerű, 293