Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Horváth T.: A kapuvári népviselet

A KAPUVÁRI NÉPVISELET A Rábaköz egyik legpompásabb és leggazdagabb népviseletét a kapuváriak és a velük szomszédos gartaiak mondhatták és részben még ma is mondhatják magukénak. Ennek a néprajzi gyűjtőmunkával ma is alaposan tanulmányozható* viseletnek most csak kiragadott, fontosabb vonásait ismertetjük a dolgozat szűkre szabott terjedelme miatt. Előbb a kapuvári nép múltjáról kell szólni.

1 Történelmükben fontos szerepe volt a helység kiváltságos helyzetének. Kapu a honfoglalás után. a nyugatmagyarországi védelmi vonal fontos erődítménye a Hansíág mocsarai és nagy erdőségek között. A település évszázadokon át katonai jellegű. A várvédők — akiknek nagy része Gartáról való — hajdú jogokat kaptak: mezővárosi kiváltságokat, robot- és vámmentességet. A XVIII. század elején a várat lerombolták. Kapuvár hamarosan termelő, főleg mezőgazdasági jellegű településsé fejlődik (a korszerűen vezetett Eszterházy-uradalom egyik központja). A mocsarakat és erdőket a kapuvári parasztok fokozatosan visszaszorítják irtásaikkal, s az utolsó két évszázadban már a termőtalaj kiváló minősége nyújt előnyöket a helységnek. A 16—17 ezer holdas határnak csak egynegyede képezte a hajdúhelyeket (telkeket) s a lakosság szaporodásával egyre kevesebb föld jutott egy-egy parasztcsaládnak. Mivel a hajdúknak sikerült megőrizniük a jobbágyokénál szabadabb jogállásukat, módjuk nyílt arra, hogy belterjes, árutermelő dohányművelésbe fogjanak. Az ebből eredő jövedelem ellensúlyozta a telek kicsinységét és nemsokára pénzgazdálkodásra való áttérést, polgárosultabb életformát hozott. A kapuváriak viszonylag korán pénzért szerezhették be ruházatukat is. A helység mezőváros volta szintén pezsdítőleg hatott a fejlődésre. Kapuvárott a XVTII. század elején már takács, szabó, szűcs és csizmadia céh működött,s a mezővárost főként a viseleti iparok terén a környék centrumává tette. 1 Kapuvár XIX. század előtti történetének fontosabb irodalma: Faragó S., A kapui vár. Arraboma, (1962) 85—95. — Mollay K., Sopron megye vázlatos története. Sopron és környéke műemlékei. Szerík.: dsatkai E.—«Dercsiényi D. (Bpest, 1956) 39—106. — Takács L., A dohánytermesztés kibontakozása a jobbágykor végén a nyomásos gazdálkodású területeken. Ethn. (1959) 207-^248. — Takács L., A jobbágyrendszer megerősödése és a dohánytermesztés hanyatlása Kapuvár környékén. SSz (1960) 45—59. — Fő forrás a kapuvári kisiparok múltjának ismeretéhez: SÁL kapuvári céhiratok. (Kézirat.) 219