Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Cserey É.: A győri Xántus János Múzeum cserépkályhái

évekig állt fent. Az említett kályháscsaládok mellett többek között a Fruhman és a Török család nevezetes. Ezeknél a mesterség apáról fiúra szállt. A Frulhmannok 1866 óta dolgoznak Győrben.

19 Török János Győrszigeten dolgozott a múlt század végéig. A századfordulóval a kályhásipar fokozatosan visszafejlődik, a gyáripar olcsóbb termékeivel kiszorítja a piacról a kisiparosokat. Az 1930-as években a kályhásmesterek munkája a gyári csempékből álló cserépkályhák felrakására, tisztítására, javítására korlátozódott. A győri kályhásmesterség történetének vázlatos áttekintése után kísérjük végig a kályhásság fejlődését az általuk készített fentmaradt kiállított tárgyakon. A kiállítás legrégibb, a kályhásmesterség még középkori hagyományait őrző darabja Nagybajcsról, a megye területéről került a gyűjteménybe. (1. ábra, lásd Katalógus 1.) A kívülről fűthető úgynevezett szemeskályha tulajdonképpen kemencéibe ágyazott négyszögletes csempékből készült. Falvainkban a XV. századtól általános a használata. Belső szerkezete eléggé kezdetleges, a tűztér a kályha alsó harmadában foglal helyet, a füstkivezető nyílást közvetlenül a tüzelőnyílás felé helyezték el, ezért a füsttel együtt a meleg is gyorsan eltávozott. A kályha belseje üres volt és csupán a lángtól áthevített csempék sugározták a meleget. Ez a belső szerkezet egészen a XIX. század közepéig lényegében alig tökéletesedett. A bemutatott a múlt század közepéről származó szemeskályha formájában és felépítésében a kályhásmesterség kezdeti állomását szemlélteti. A technika fejlődésével a kályhaszemeket kályhacsempék, majd a XVIII. századtól kezdve nagyobb idomokból: kályihagyűrűből, kályhapalástból, többszörös párkányból stlb. álló kályhák váltották fel. A nagyméretű kályhafelület tág teret adott a művészi munkának, amely a kor uralkodó stílusát, divatját tükrözi. A kályha formájában mindenkor követi a lakás belső kiképzését és iparművészeti jellegénél fogva egy-egy társadalmi osztály életmódját, ízlését is kifejezi. A következő cserépkályha (2. ábra, lásd Katalógus 2.) a XVIII. század végén Győrben készült. A híres Mágner műhelyből került Dénesfára, ahol a Cziráky kastély egyik termében állt. A nagy részekből összeállított kályhát XVI. Lajoskori plasztikus motívumok díszítik. A plasztikus díszítés kissé elmosódott, mert a fehérnek szánt máz az égetési hiba miatt szürkésfehér lett. A műszaki hiányosságokból származó hiba azonban lényegtelen az egységes, a maga korát kályhában olyan sikeresen visszaadó alkotásnál. A belsejében talált MJ monogram alapján mestere Mágner József lehetett, aki a múlt század végéig apja megszokott modorában dolgozott. A gyűjtemény ezzel a tárggyal egy újabb Mágner alkotással gyarapodott. A klasszicizmus leegyszerűsödött mértéktartóbb formáját és díszítését három kályha érzékelteti (3—4—5 ábra, lásd Katalógus 3—4—5.). Az első kettő henger alakú, míg a harmadik lizénákkal tagolt, szögletes alaprajzú. Díszítésüknél felhasználták a görög mitológiai elemeket: Palás Athéné, Ámor és Pszyhé, Apollo, Ámor nyíllal ábrázolt alakja látható a stilizált mintás lizénák között. Az urnákkal ékesített két kályha inkább síremlékre mint fűtőtestre emlékeztet. Mesterük ismeretlen. A győri Káptalan-domb házaiból kerültek a gyűjteménybe. A harmadik állítólag Török János céhbeli mester kályhája. A függőlegesen erősen tagolt kályhát a vízszintesen elhelyezett 19 Fruhmann Antal kályhásimestertől gyűjtött adatok alapján. 181