Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Nováki Gy.: Északi ivókürtveret a rómaikori Sopronból

szarv letörésekor keletkezhetett. A bika teste vége felé kissé szélesedő hengeres, üreges cső, a végén alul és felül egymással szemben egy-egy kis kerek lyuk, mindkettő a széléig kitörve, ezekkel egyvonalban oldalt még egy kis lyuk található. A hengeres test és a rövid nyak találkozásánál alul egy kis hosszúkás, ovális gomb-szerű nyúlvány van egybe öntve az egész tárggyal. Méreták: hossza 5,90, a hengeres rész végének átmérője: külső méret 1,63, belső méret 1,18; a gomb hossza 0,95, szélessége 0,63 cm (1. ábra). A rendeltetésével kapcsolatban talán elég arra hivatkozni, hogy a hozzá hasonló darabokat valamennyien, akik ezekkel foglalkoztak, egységesen ivókürt végződésnek határozták meg. Az ivókürtöt valamennyi szerző sajátos északi, közelebbről germán eredetűnek tartja és az elterjedésük is erre a vidékre korlátozódik. A bronzkorban már találunk rá példát, de ezek datálása eléig Ibizonytalan, ezért inkább a későbronzkorba kell helyezni az első példányokat, melyek között vannak foglalatnélíküliek

4 és bronzfoglalatúak is.

5 Tömegesen azonban csak az i. sz. körüli évszázadokban terjed el a használata. Ebből az időből a legkorábbi adatunk Caesar leírása, aki a gall-háborúval kapcsolatban röviden említi a germánok ezüstveretes ivókürtjét.

6 Ugyanebből az időből, valamint az i. u. I—

II. századból már a régészeti leletanyag szolgáltat több adatot. Az ivókürt végződések között kétféle típust különböztetnek meg. Az együk egyszerű fémgyűrű, többnyire díszesen profilálva. Ez a típus É-Németországon és Skandinávián'? kívül Csehország területéről, mint legdélibb előfordulási helyéről is ismeretes.

8 O. Almgren véleménye szerint ez a típus először Csehországban jelent meg a markomannok idejében és innen terjedt észak felé.

9 A másik típus, amelyhez a tárgyalt soproni darab is tartozik, tehén, illetve bikafejben végződik. E|nnek elterjedési köre már szűkebb területre, elsősorban Dániára és Svédország keleti szigeteire, valamint É-Németországra korlátozódik. Ezekkel ketten foglalkoztak összefoglalóan közel egyidőben és egymástól függetlenül hasonló eredményre jutottak. M. Orsnes-Christensen húsz ide tartozó ivókürtvéget ismertet, valamennyit az i. u. I—

II. századba helyezi. Stiláris alapon a ihallstatt-lkultúrának az Elbától Ny-ra eső területéről származtatja, de csak a stílushatást fogadja el, különben északi készítményeknek tartja.

10 F. Tischler még további öt lelőhelyet is említ, egyébként az előzőhöz hasonlóan a hallstatt-kultúra utóhatását látja bennük. Ebben azonban merészebb következtetésekig jut el. Véleménye szerint Bosznia és Horvátország területén a rómaiak alatt is kimutatható állírek még a régi művészeti stílusukat folytatják és ezek hatása jelentkezik az északi (büka, illetve tehénfejekben. Erre a kereskedelmi útra a legfőbb bizonyítékot a mi soproni darabunkban látja, melyet csak O. Almgren rövid megjegyzéséből ismer. Sopron fekvése alapján valóban közbeeső állomás lehetne, de itt egy ellentmondást találunk: ha ezek az ivókürtvégződések északi készítmények, akkor a soproni darab is onnan származik, tehát csupán véletlent kell látnunk abban, hogy beleesik a Bosznia-Horvátország és Dánia közötti vonalba, egyáltalában nem 4 Sturm, E., Ebért Reallexikon 14. (Berlin, 1929) 449. 5 Sprockhoff, £., Jungbronzezeitliche Hortfunde. Der Südzone des nordischen Kreises (Periode V.) I. Mainz, 1956.) 248. 6 Caesar, J., A gall háború (ford. Szepessy T., jegyz. írta: Boronkay I.) (Budapest. 1964.) 139. 6. könyv 28. fej. 7 Pernice, E., PZ 4 (1912) 142—146.; Grüss, J., PZ 22 (1931) 180—182.; OrsnesChristensen, M., Acta Archaeologica (Kobenhaven) 19 (1948) 233. 21. kép. 8 Pic, J. L., Cechy na usvitë dëjin, 2: (Praze, 1903) XXVIII. t. 13. — Matyková — Sneidrová, K., PA 54, (1963) 434. 9 Almgren, O., i. m. 21. 10 Orsnes-Christensen, M., i. m. 233—242. 15