Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

Nem járt eredménnyel a véneki malmok összeírása, mert az ottani Dunán álló hajósmalmok gazdái ismeretlen ok miatt nem jelentek meg a kitűzött határnapon. Böbics a főbírót kérte meg, hogy a gyorujvárosi és győrszigeti molnáráéul mestereit, mint a hatvanegy véneki hajósimalom tulajdonosait hívja össze Vének községbe és ott is fejezzék be a malmok összeírását.

41 Két nap alatt a több mint kétszáz dunai hajósmalom összeírását, továbbá azok őrlőhelyeinek kijelölését a hatóságok és az érdekelt malomtulajdonosok megelégedésére nem lelhetett hiba nélkül elvégezni. Erre utal a mindkét fél részléről folyamatosan érkezett számtalan panasz. Különösen a .medvéi és nagybaj esi molnárok tartották sérelmesnek Böbics Károly intézkedéseit.

42 A panaszlevelek tartalmából úgy érezhető, mintha Böbics Károly elsősorban lés egyoldalúan a hajózás érdekeit tartotta szem előtt. Nem vette figyelembe, hogy részrehajlása több száz molnárcsalád megélhetését veszélyezteti, amit körültekintőbb eljárással ki lehetett volna küszöbölni. Egyik-másik helyi hatóság sem értett mindenben egyet Böbics állásfoglalásával. Amikor például az állami folyamíelügyelő jelentésére Klugl József állami mérnök a MosoniDuna-ág gátasmalmai és azok gazdáinak megrendszabályozására kérte Győr megye alispánját, akkor az intézkedésre felszólított Sebő főszolgabíró 1862. október 16-án a következőket válaszolta: „A jelenlegi csekély vízállás mellett hajók a Kis Dunán nem járhatnak azért nincs ok melynél fogva a molnárokat kenyér keresetüktől eltiltani illetőleg abban gátolni kellene."

43 Évekig tartott még a szembenállás hatóságok, malmosgazdák, hajósok és gőzhajózási társaságok között. Hiábavalóknak bizonyultak a helyszíni tárgyalások, vagy a különböző hatóságokhoz benyújtott panaszos levelek garmadái is. A hajózás korlátlan szabadságának fenntartása mindig több hatósági beavatkozást és erélyes rendszabályok alkalmazását kívánta. Nem is várattak sokáig magukra, mert a hajósmalmok életének további intézését a Helytartótanácstól a M. Kir. Közmunka- és Közlekedési Minisztérium vette át. A minisztérium azután addig is, amíg a törvényhozás intézkedni fog — a társminisztériumokkal egyetértésben —, 1867. szeptember hó 16-án 4916. számmal kibocsátotta az „Ideiglenes hajómalmi rendszabály"'-okát.

44 Az új rendszabály tájékoztatásnak szánt előszavában a Helytartótanács indokain kívül a minisztérium újabb érvekkel igyekezett a malmosgazdákat meggyőzni rendelkezéseinek közérdekű szükségességéről. (Bevezetőben arról szólt, hogy „Az eddig fennállott közjogi viszonyok, adórendszerek, és számos elemi csapások közrehatása mellett anyagilag rendkívül kimerült hazánk jobblétét mi sem képes oly nagy mértékben előmozdítani, mint a közlekedési eszközöknek minél nagyobb kifejlése s a meglévők akadályainak elhárítása, szóval: a közlekedés érdekeinek következetes hű ápolása. Ezek sorában kiváló szereppel bírna a vízi közlekedés útjai, mint amelyek nemcsak a vitelbér olcsóságánál, hanem különösen az 1857. évi nemzetközi szerződés alapján létrejött szabadhajózási versenynél fogva a világkereskedés igen fontos tényezőjévé váltak és hajózható folyókkal bőven megáldott hazánkban még igen nagy mértékben fejleszthetők ..." Végül a megyei hatóságot utasította, hogy ,, . . .haladék nélkül intézkedni ne késsék, hogy a területén létező hajómalniok első bizottsági összeírása az imént felhívott szakaszokban tüzetesen 41 Uo. 1862. év 1307/K. 42 Uo. 1662. év 1191/K és 1500/K. 43 Uo. 1862. év 1555/K. 44 XJMA Oéhir. 162