Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez

Az elmondottak megerősítése céljából megemlítjük, hogy az 1847. évben a Duna-kapu előtti kikötőből kitiltották a személyszállító hajókat. Ezek a gőzhajók azért nem köthettek ki a városihoz legközelebb fekvő kikötőben, mert a hatóságok — szárazon és vízen egyaránt — a legkisebb helyet is a teherhajók ki- és berakodása céljára kívánták biztosítani. A személyszállító hajók kikötését csak alul a Dunán, az akkori városon kívül, Milánovics János Városiház u. 79. szám alatti „vashámora", a jelenlegi Duna-parti Gabonatárház táján engedélyezték.

35 Eleget bosszankodott is emiatt az utazni kívánó közönség, amikor esőben, sárban kellett a kikötőibe kigyalogolni, vagy esti érkezés után a sötétben hazalballagni. Ez az egy hatósági intézkedés is világosan példázza az emberek kényelmes utazásának, a személyforgalomnak másodrendűvé minősítését. A nagy lendülettel fejlődő gabonakereskedelem a XIX. század közepétől kezdve nemcsak Győr város lakosságának enyhítette megélhetési gondjait. Az értékesítés lehetősége, munkaalkalmak keletkezése az ország mindama területein jelentkeztek, valahol csak eladó termény-, vagy egyéb áruféleséggel rendelkeztek. Mindezeknek az értékesítése már nemcsak a Duna menti kereskedővárosoknak, de az egész országnak lett az érdeke. A számottevő gyáripart nélkülöző, mezőgazdasági termelésre berendezkedett országunkban tehát a felső és alsó vezető szerveknek minden erejükkel elő kellett segíteni, hogy terményfeleslegünket akár a belső, de különösen a külső nyugati piacokon minél előnyösébben lehessen értékesíteni. Rájuk várt tehát az a feladat, hogy hivatali hatalmuk súlyával s a rendelkezésükre álló eszközökkel az olcsó dunai víziúton biztosítsák a kereskedelmi hajók minden veszélytől mentes, szabad közlekedését. Mint már említettük, legfelsőbb országos hatóságaink a Duna hátán végig egyenként, vagy csoportokiban elhelyezkedett hajósmalmokat tartották a zavartalan dunai hajózás legjelentősebb akadályozójának. Ezt a véleményét a Helytartótanács nemegyszer nyíltan is hangoztatta. így például Győr megye közönségének címzett 21 812. számú leiratában ismertette az 1861. évi Szent György hó 24-én

36 megtartott tanácsülésének határozatát. Ebben felhívta a megye igazgatását intéző hivatalokat, kötelezzék a hajósmalmok tulajdonosait arra, hogy a folyamrendőri szabályokat szigorúan tartsák meg. Különben ,, . . . a fennálló folyamrendőri szabályok ellenében felmerülő illy őnkényeskedéseket az országos érdekű hajózási közlekedés fenntartása érdekében semmi szín alatt tűrni nem lehet.. ."

37 Három hónappal később, valamilyen panasztétellel kapcsolatiban az 57 268. számú hivatalos levelében pedig arról tájékoztatta Győr megye közönségét, hogy a hozzá felterjesztett panaszt kivizsgálta és figyelmeztette a Dunagőzhajózási Társulatot arra, hogy gőzhajóik szüntessék meg a „sebes járást" a hajósmalmok közelében. Majd továbbfolytatva levelét arra szólította fel a megyei hatóságot, hogy a hajósmalmok szaporodását korlátozzák és parancsolják meg a malmosgazdáknak, hogy tartózkodjanak a hajózás bármilyen zavarásától, mert: „ . .. a Dunáni közforgalmat és így a közhasznosságú gőzhajózást ir a hajó malmok fennállásához kötött aránylag csekély magán érdeknek alárendelni nem lehet. . .

w38 35 Czigány B., i. m. 2. (1960) 134. 36 Majer I., István bácsi Naptára... 1856-ra. (Pest) 37 GYÁLL Győr megye Tó-, Sziget- és Gsilizközi járás főszolg. közig, iratai 1862. év 1067/K. 38 Uo. 1862. év 1943/K. 160