Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)
Czigány B.: Adatok a Győr megyei hajósmolnárok életéhez
21. § Az építészeti hatóságok szinte tartoznak a hajósmalmok rendjére felügyelni. Ezért szorgalmazzák az észlelt hiányosságok megszüntetését, értesítsék a politikai hatóságokat a tapasztalt visszaélésekről és szükség esetén kérjék közreműködésüket a szabálytalanságok felszámolására. 22. § A hajósmalmokban űzött molnáriparjogot a Magyarországban érvényes malomrendszabályok szabályozzák. 23. § A hajósmolnáripar engedélyezését ugyanúgy kell kérni, mint ahogyan más iparral kapcsolatban a rendeletek előírják. A hajósmalmi rendszabályokat Győr megye hatósága az 1851. év elején közölte a hajósmolnárcéhek tagjaival. 30 Fontossága miatt újból meg kell említenünk az első paragrafusát, mert a múlt hagyományaira támaszkodó molnárszokásokkal ellentétben a malomállítás és a hozzákapcsolódó molnáripar gyakorlásának engedélyezését az állami hatóságokra ruházta. Ezzel a felhatalmazással ugyanakkor eltörölte a partbirtokosoknak azt a régi jogát is, hogy tulajdon vizeiken, a maguk elhatározásából új hajósmalom bekötésiére engedélyt adhassanak. A rendszabály kihirdetésétől kezdve a malmosgazdák és molnármesterek folyton növekvő mértékben a különböző alsó, vagy felső fokú és rendű hatóságok ellenőrzése, felügyelete alá kerültek. A megyei hatóságoknak állandó törekvése az volt, hogy a hajósmolnárokkal maradéktalanul betartassák az egymást követő, felülről érkezett rendeleteket. Ám a rendelkezések szigorú végrehajtása közben, a malmosgazdáknak a régidők szokásaiban gyökeret vert kezdeményezései — ritka kivételiéi — gyakran ütköztek a hatóságok tiltó, vagy akadályokat gördítő falába. A megye illetékeseinek ugyanis fő feladata a veszélytől és mindenféle akadálytól mentes hajózás fenntartása, nem pedig a Duna vizén kelepelő több száz hajósmalom jövedelméből élő molnárcsalád jobb megélhetésének a segítése volt. A célok ily különböző volta a megértés «és közeledés helyett fokról fokra szélesítette a két fél közötti ellentétet. S amilyen mértékben sokasodott a dédelgetett hajók száma a Dunán, ugyanolyan arányban növekedtek a malmosgazdák gondjai és szaporodtak panaszaik is. Mielőtt tovább foglalkoznánk megyénk hajósmolnárainak küzdelmekkel telt életével, röviden ki kell térnünk azokra a változásokra és fejlődésre, amelyek a XIX. század folyamán kisebb, vagy nagyobb mértékben befolyásolták Győr megye vizein dolgozó molnárainak mindennapi életét. A számos közül is kiemelkedik az ország külkereskedelmét fokozó dunai hajózás fellendülése azért, mert az örvendetes fejlődéssel együtt járt a hajósmalmok működésének erőteljes korlátozása, valamint számbeli növekedésüknek a megakadályozása. A Nagy-Duna Gönyü község feletti száz meg száz ágra szakadt, zátonyos szakasza tekintélyes áruforgalmat lebonyolító kereskedelmi hajózásra régtől fogva alkalmatlan volt. Helyette az állandóan növekvő, nyugat felé irányuló hajóforgalom a Mosoni- vagy Kis-Duna-ágra helyeződött át, mert az állandónak nevezhető medre és a vontatásra alkalmas partjai lehetővé tették kisebb befogadóképességű hajók közlekedését. A főággal szemíbeni előnyei tehát a jelentéktelennek tűnő mellékágat az ország nyugati külkereskedelmének a Nagy-Dunával egyenrangú, fontos víziútjává emelték. Győr a Kis-Duna mellett fekszik s előnyös földrajzi helyezete a város kereskedőit fontos szerephez juttatta. Ugyanis Győr dunai kikötőiben gyűlt össze az 30 GYÁL Alispáni iratok 3695/aLp. 1862. 158
