Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Nováki Gy.: Északi ivókürtveret a rómaikori Sopronból

ÉSZAKI IVÖKURTVERET A RÓMAIKORI SOPRONBÓL Sopronban 1892-ben kezdték el a Pannónia szálló alapozási munkáit. Ennek helyén állt a régi Szarvas vendéglő, melynek pincéje 3,40 m mély volt. Az új szálló alapozási munkái ennél mélyebbre nyúltak le. 4,80 m-ig kevert földben haladtak lefelé, az addig előkerült leleteket nem ismerjük. Ebben a mélységben homokos kavicsos réteg következett, melyben rómaikori lapos és építőtéglák voltak, három helyen falat is találtak, maga a réteg 5,60 m mélységig tartott. A leletanyag közül terra sigillatákat (köztük négy bélyeges is volt), szarvasagancsokat, hat római érmet (köztük egy Commodus volt), három bronznyakperecet találtak, melyek közül az egyik huzalból készült, egy másiknak pedig a két végén egy-egy állatfej volt kiképezve. Említenek még egy gyűrűt, egy lószerszámot lemezből, egy kis bronzkulcsot, egy vaskulcsot, különböző tűket, egy stylust, üvegtöredékeket, egy bronzlándzsát és egy bélyeges téglát. Ebben a vegyes leletanyagban került elő az alább ismertetett bikafej, melyet akkor rúdvégnek határoztak meg.

1 A soproni múzeumban több tárgy ismeretes erről a lelőhelyről, de mivel az egykori híradásban felsoroltakkal nem mindenben egyeznek, röviden felsorolom ezeket is: egy bronz kancsófül, egy vaskulcs, négy térdfibula, három karperec, egy edény, egy kancsó, egy oroszlánszobrocska és a szóban forgó bikafej. A római kori réteg az egykorú leírás alapján mindössze 80 cm volt. Mivel azonban a lelőkörülmények részleteit nem ismerjük és az egykorú leírásban szereplő tárgyak nem mindenben egyeznek a ténylegesen ma is meglevő tárgyakkal, melyek közül néhány ugyanennél az építkezésnél, de talán valamivel később, tehát esetleg nem azonos rétegben került elő, ezért ezeket most kronológiai szempontból figyelmen kívül kell hagynunk. A leírásból azonban annyi megállapítható, hogy ezek a leletek nem sírokból, hanem lakótelepekről kerültek elő. A továbbiakban ezek közül most csak a bikafejjel foglalkozunk. Az irodalomban kétszer találkozunk ennek rövid említésével. Először O. Almgren jegyzi meg, hogy ismeri,

2 majd jóval később ennek a (kis hírnek az alapján F. Tischler bizonyos következtetéseket von le,

3 melyekre alább még viszszatérünk. Képét vagy leírását azonban egyik esetben sem közölték. Anyaga bronz. A bika feje realisztikus ábrázolást mutat, de a szem, száj és az orr külön jelölése nélkül. Szarva ívben előre görbül, a bal oldali letörött. A szarv alatt a fül sematikusan van jelezve, a baloldali kissé elválik, de ez a 1 Oedenburger Zeitung 1892. VII. 5. 2 Almgren, O., Die ältere Eisenzeit Gotlands. (Stockholm, 1914) 43. 3. jegyzet. 3 Tischler, F., PZ 34—35 (1949—50) 380.