Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Csatkai E.: Ritka metszet a győri Xántus János Múzeumban a vimpáci feszületképről

anyagát tárgyaik szerint ragasztotta fel keménypapírra. így tipológiaüag értékes csoportosítás keletkezett. Sopronban a Zettl-Lamger gyűjtemény rendelkezik főleg Kismartonra értékes anyaggal. A Liszt Ferenc Múzeum ugyanott 1963-ban kapott egy ikb. 1200 darabból álló gyűjteményt, egyúttal a magyarországi anyagnak három füzetbe foglalt testes kéziratos katalógusát. A győri Xántus János Múzeum grafikai anyagában egy ritka és nagyon értékes kis rézmetszet került elő, mely az effajta darabok jelentőségét világosan megmutatja. Míg az egyes szentek ábrázolásai néha történelmi illusztrációk, járványok idején p. o. a pestisszentek Sebestyén, Rozália, Rókus megújuló tiszteletével pestis és kolera dúlására emlékeztetnek; a 18. század derekán környékünkön gyakori földrengések emlékezetét szent Aemidius képeinek feltűnése idézi emlékezetünkbe. Gyakran utalnak egy időben gyakori, de azután divatját vesztett nevekre.

6 A kegyhelyekről való képecskék nem egyszer átépített templomok emlékezetét, az eredeti állapotot örökítik meg.

7 II. József megszüntette a búcsújáró helyeket, számos kegyképnek nyoma veszett, ezeket is gyakran csak ily képecskék révén ismerjük. Ebből a szempontból fontos a szóban forgó metszet; amely a Lajta menti Vimpác (ma Wimpassing, Burgenland) templomának feszületképét ábrázolja és ezzel egy elpusztult műremeket örökít meg.

8 A metszet 12 X 6,7 cm méretű, szerzője, kiadója ismeretlen. Négy lapos füzetke címlapján jelenik meg maga a kép, a többi lapon szöveg közli a festmény történetét és az elmondandó imákat. A szent buzgalommal kiagyalt történet szerint a festmény, amely a megfeszített Krisztust ábrázolja, 1350-ben a Dunán a folyó sodrainak ellenében úszott fel Bécsibe, ott pedig elakadt, de semmiféle emberi erő nem volt képes partra vonni; hatalmas népitömeg vándorolt a partra, és ékkor egy minorita szerzetes a csuhájához tartozó övével könnyedén a partra húzta. Bevitték a Szent István templomba, ahol egész nap imádattal vették körül. Másnap azonban a kép rejtélyes módon onnan eltűnt és a minoriták belvárosi templomában tűnt fel. Ott a főoltárra helyezték. Évszázadokon át ott függött, sőt a 18. század második felében egy rézmetszet ^s készült róla, feltüntetve a történetét és azt, hogy a metszetet hozzáértették az eredetihez. Egy ritka példányt sikerült soproni magántulajdonban felfedeznünk. Azonban II. József a minoritákat kitelepítette az egyik külvárosiba, ekkor a képet a vimpáci, szintén minorita kolostoriba menekítették, nyilván költözködésükkor 1783-ban. Ámde a minoriták sorsa Magyarországon is betelt. II. József 1787. január 15-én a vimpáci kolostort is feloszlatta. A győri metszet készülésének idején a kép még a minoriták gondozásában volt, így adja elő a történet; tehát a rézmetszet keletkezése 1783 és 1786 közé esik. 1787. február 10-én kezdi meg Hegedűs György megyei biztos a kolostor és templom leltározását; úgy találja, a templom berendezése eléggé szegényes, hagyják meg, míg a kolostorét árverezzék el.

9 A kép tehát az ekkor szervezett 6 Valaha nagy volt Peregrinus vagy Nepomuki szent János tisztelete, ezekről is igen sok ábrázolás került forgalomba. 7 Győr-Sopron megye területéről Qsli, Márialkálnolk, Kópháza, Soprortbánfalva, Tét és Röjtök voltak búcsújáróhelyék, innen ismeretesek is képecskék, még inkább azonban a mai Burgenlandból: itt főleg Kismarton, Lorettó, Kdisiboldogasszony, Mosónboldogasiszony, Fralknó, Lajtaszék (Stotzíng) említendő. 8 Jenéi Ferenc szíves közlése szerint a győri papnevelő intézet könyvtáráiban ismeretes egy másik példány is. 9 Országos Levéltár. A feloszlatott kolostorok leltárai. „Invemtarien der aufgehobenen Klöster." E 24.