Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Gabler D.: Előzetes jelentés a barátföldpusztai tábor 1964–65. évi ásatásáról

Az északi sarokhoz épített félköralakú torony keltezése okozza a legnagyobb problémát. Aprólelet ezen à részen alig volt, többnyire jellegtelen vas és ólomlemezek, zöldes üvegtöredékek és egy-egy apró kerámia, melyek semmiféle keltezési lehetőséget nem nyújtanak. Részben a fentiekben említett analógiák alapján sejthetjük, hogy a II. század végén, esetleg a III. század elején építették. Másrészt a 17. árokban a tábor lekerekített sarokrészén kívüli omladékrétegben COH III ALP bélyeges téglát találtunk. Miután a II. század elején, amikor a fallal együtt a belső torony épült, ez az egység még Dalmáciában volt,

89 a csapat építőtevékenységét csak a következő átépítéssel tudjuk kapcsolatba hozni, vagyis a félkör alakú saroktorony megjelenésével. Ez ísmiét a III. század elejére tenné az átépítés időpontját. Nem ad több segítséget a 18. szelvényben előkerült Crispina érem sem, a Commodus kori keltezést megnehezíti az a körülmény, hogy a belső toronynak a szelvény területére eső falszakaszát, mely a külső toronnyal egyidős lehet, teljesen kiszedték, a visszatemetett földbe került érem pedig már datáláshoz nem használható fel. Ugyanez a helyzet a 21. szelvényből előkerült Aurelianus éremmel is. A kiugró oldaltornyok és a legyezőalakú saroktornyok építésének egyidejűségét az építőanyagok, a habarcs, a falazás technikája, valamint az alapozás mélysége bizonyítja. Az alaprajzi sajátságok alapján ezeket a IV. század első felére, közelebbről talán Constantinus korára keltezhetjük. A kiugró oldaltorony omladékrétegében ólommázas kerámia, sötétszürke, behajlóperemű táltöredékek voltak, míg az alatta levő réteget egy SECV (ndus) bélyeges westerndorfi sigillata a III. század elejére keltezi, a torony tehát ennél későbbi. Az ásatások során cölöptábor nyomaira eddig nem akadtunk. Több helyen előkerült azonban olyan lelet ill. objektum, mely időben a kőtábor építését megelőzhette. A 2. árokban a via sagularis alatt is római rétegre bukkantunk, melyben erősprofilú fibula ill. barbotindíszes edénytöredék volt. E leletek a réteg korát az I. század legvégére ill. a II. század elejére keltezik. A 9. árokban a kiszedett fal alatti szürke agyagrétegben Faltenbecher és homokszemdíszű kerámia mellett LEG XV ÁPOL bélyeges tégla jelentkezett. E légió téglája a principalis dextra front másik árkában a 15.-ben is előkerült egy vékony mészpadló alatt. A XV. Apollinaris Traianus halála után egy-két évvel Keletre távozott és többé nem is tért vissza Európába.

90 Az utóbb említett metszetben két LEG XV APOLI

91 bélyeges tégla, valamint egy II. század elejei középbronz és vaslándzsa Traianus-Hadrianus korára keltezi a réteget. Ezt a 9. árokban égési réteg zárja le. Az említett niészpadló alatti szürke, kavicsos részt átvágva egy újabb mészpadlóra bukkantunk, mely valamivel kevesebb kavicsot tartalmazott, mint a felső. Ez alatt Drag. 33 formájú sigillatára találtunk. E forma Hadrianus előtt nem általános.

92 Az alsó mészpadló az árok egész területén végighúzódott, a felső azonban csak addig a falig tartott, melyről már fentiekben említettük, hogy valószínűleg hozzáépítették a táborfalat (16. ábra). E kis építmények a későbbi táborfalon kívül esnek, talán a Stailuco nevű kis telep maradványainak is tekinthetők, annyival is inkább, mivel éppen a tábortól keletre kell e települést keresnünk, amerre ezeknek iránya mutat. Lehet, hogy a castrum kiépítésével a régi házakat lebontják ill. beépítik. Megcáfolja 89 Wagner, W., Dislokationen der Auxiliarformationen von Augustus bis Gallienus (Berlin, 1938) 85. 90 Ritterling, PWRE 12 1286. 91 Típusát tekintve Szilágyi J., Diss Pann II. 1. 22. tábl. 20 és 22. tábl. 23. 92 Oswald, F., Introduction to the study of terra sigillata. (London, 1920) 189. 93