Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Gabler D.: Előzetes jelentés a barátföldpusztai tábor 1964–65. évi ásatásáról
Az oldalfalak átlag 95 cm vastagságúak, ennél csak kevéssel több a tokodi vagy a szentendrei castrum patkó alakú oldaltornyának vastagsága. Az alapozás csekély mélységével táborunk a későrómai erődítmények sorában egyedül áll. A belső részt ugyanezekkel a kutatóárkokkal vizsgáltuk, ennek során hypoeaustum oszlopocskáira bukkantunk, a toronynak tehát központi fűtése volt. Az oszlopocskákat szabályos rendben, egymástól 35 cm távolságra, lapos négyzet alakú téglákból építették, kötőanyagul fehér mészhabarcsot használtak. Az oszlopok talapzatának megfelelő szintet vízszintesen fehér, vékony mészhabarccsal kenték le, melyet azután a toronyfalhoz ferdén simítottak. Ezt a mészpadlót kis darabon a 6. árokban is megtaláltuk, a fal omladéka erre zuhant rá, a metszetben itt a törmelékes réteg alsó határa egészen szabályos vízszintes. Pannóniából mindezideig központi fűtéses oldaltornyot nem ismerünk, legfeljebb a belső épületekhez; fürdő stb. tartozhatott hypocaustum, mint a pilismar óti castrumnál. 60 A tábor nyugati sarkától (ez alatt az oldalfalak által meghatározott egyenesek metszéspontja értendő) az oldaltorony nyugati vége 10 m-re van. Ha a tornyok szabályos rendben helyezkedtek el (tehát egymástól 10 m távolságra), feltehető, hogy a porta decumanaig még egy kiugró oldaltornyot illesztettek be, ezt valószínűsíti 8. árkunk is, melyet a saroktól 35 m-re húztunk. Az árok belsejében csak a vízszintes omladékréteget találtuk meg, magát a táborfalat nem, az oldaltorony csúcsának távolságáig viszont nem tudtuk meghosszabbítani metszetünket, mely így valószínűleg pont a torony belsejében haladt. Feltehető esetleg, hogy a kaputól jobbra is két ilyen torony volt, tehát összesen négy védte a decumana oldalt. Ha principalis oldalakon is ugyanezt a szisztémát alkalmazták, akkor feltételezhetjük, hogy a 9—9a. árkokban levő kiszedett falrészlet is egy oldaltorony csúcsa lehet, mivel a) az alapozásának mélysége csekély, b) a II. századi rétegek fölé építették, c) a táborfalnak a 15. árokban meghatározott sík ja. elé éppen 6 méternyit ugrik. . A tábor É-i sarka Az erődítmény négy sarka közül feltárásra legalkalmasabbnak az északi mutatkozott, miután a keletit már a Kováts-féle feltárás óta akácerdő borítja, másrészt ott már úgysem kaptunk volna eredeti rétegképet. A nyugati sarok táján több bemélyedés erős bolygatásra utal, a délinél pedig a már említett jégverem tehette tönkre a sarok nagy részét. 16. árkunkban mindjárt megkaptuk a táborfal lekerekedő sarkát és a hozzá épített belső torony egy részét (11. ábra). A fal a négyzet sarkához erősen közelítő, kis ívben fordult, mint azt 17. árkunkkal és 18. szelvényünkkel sikerült tisztázni. Ugyanezekkel a metszetekkel megkaptuk a belső toronyfalhoz való csatlakozását is, úgyhogy ezután 20. szelvényünkkel teljessé tudtuk tenni a feltárást. A belső torony szabálytalan négyszög alakú volt, keleti sarka derékszög, a déli azonban attól eltérő tompaszög. Külső méretei: hossztengelye 580 cm, belső zárófala 374, szárai 372 ill. 380 cm hosszúak, legnagyobb belső szélessége 580, legkisebb 250 cm, be^ő tengelye 370 cm. A nyugati résznek a táborfalhoz való csatlakozásánál a falat kiszedték. A torony déli sarkánál jól látható, hogy a falszakaszok közt kis árok húzódik, tehát nem egyszerre épültek (12. ára). Még 60 Finály i. m. 47. 6* 83 ••
