Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Gabler D.: Előzetes jelentés a barátföldpusztai tábor 1964–65. évi ásatásáról

terméskövekből állt az alapfal, ezeknek közeit vékonyan habarcs töltötte ki, a köveket azonban gondosan válogatták össze, némileg ki is faraghatták. Alakjuk szabálytalan, feljebb azonban hosszúkás, lapos darabokat illesztettek össze. Ismét másfajta technikát találunk a „SockeT'-rész felett. A nagy mészköveket habarcsban gazdagabb kötőanyag fogta össze, némileg a soros elrendezés is megfigyelhető. Ugyanezt láthattuk a 16. árokban is, a lekerekített sarok falánál. Az alapozás a mai felszíntől 231 cm-nél kezdődött. Mintegy 60 cm magasságig sárgásvöröses kavics töltötte ki az alapozásként lehelyezett nagyméretű terméskövek közeit, feljebb hosszú, lapos, egymáshoz illesztett terméskövek alkották a habarcsban szegény falat. A „Sockel"-t az aljrésztől 150 cm-re találtuk meg, felette nagyjából szorosan elhelyezett kövekből épített, habarcsban valamivel gazdagabb kötőanyagú felmenő fal (kb. 25 cm) volt. A kőben szegény vidékre nagy távolságból kellett a követ szállítani, az anyagot részben bakonyi mészkő, részben pedig az a csillámos felületű mészkő adta, mely elsősorban a nyugatmagyarországi hegyekben gyakori. Az ásatás folyamán gyakran került elő kagylólenyomatú kő is. A decumanafronton, az oldaltorony mellett vágtuk át a falat, melyet teljesen kiszedtek, 160 cm mélységben már csak az alapozást jelentő sárgás kőzúzalékot találtunk. A principalis dextra oldalon két helyen bontottunk rá a táborfalra, mindkét helyen teljesen kiszedték. A 9. árokban a fal gödrének mélysége csekély volt, a terület azonban ezen a helyen sokkal mélyebb. A kavics alapozást itt is megfigyelhettük. A 15. árokban feltárt részlettel kapcsolatos problémákat már a fentiekben ismertettük. A falakat belül földtöltéssel is megerősítették, ennek nyomai a legtöbb helyen jelentkeztek. A táborfal omladéka mindenütt csak kívül található, befelé éppen e földtömeg miatt nem dőlhetett. A rétegek tanúsága szerint a belső földfal vastagsága 4,5—5,5 m lehetett. Átvágására a 2—2 a., 3., 9. és 11. sz. árkokban került sor. Mindenütt sárgás a

gyagból áll, de szürkés földdel is erősen kevert. Lelet aránylag ritkán kerül elő belőle. A 2—2a. árokban vastagsága (5. ábra) 4,5 m, a 3. sz-ban 5,5 m. A 7. sz. árokban nem volt alkalmunk megfigyelni, mivel ide egy téglapadlót építettek. A 9. árokban szélessége 5,5 m — nagyjából két réteg különböztethető meg benne —> lent egy omladékban szegény sötét, feljebb egy omladéknélküli világossárga agyag. Helyenként égésnyomok is látszanak a töltésen belül. A földtömeg mindenütt egy szürkés agyagréteg felett húzódik, melyből — különösen a 9—15. árkokban sok korarómai lelet került elő. A principalis dextra oldalon e szintet vékony égési réteg zárja le, a belső földsáncot erre építették, nyilván ezzel magyarázható az, hogy a sánc földjében is gyakran találhattunk égésnyomot. 11. 5. ábra. A 2. sz. árok metszete. Balra a kiszedett praetoria fal, középen az egykori földtöltés, jobbra a via sagularis kavicsos alapozása 76