Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)
Gabler D.: Előzetes jelentés a barátföldpusztai tábor 1964–65. évi ásatásáról
a kiszedett fal gödrétől egy átlag 30 cm vastag habarcsos omladékréteg indul kifelé, mely meredeken megy le, és a faltól 7 méterre éri el a maximális mélységet. Végén enyhén ívelt, teknőszerü árok mutatkozik, mely 4 m széles, mélysége pedig az egykori felszíntől számítva 260 cm. (Vegetius szerint a szabványos árok 12 láb széles —• kb. 3,5 m — és 9 láb mély, 21 csaknem 2,7 m!) Bár az árok alakja a szabályos V alakú fossátói eltér, nem tartjuk kizártnak, hogy az erőd védelmi rendszeréhez tartozott. A feltörő talajvíz miatt pontos metszetet nem kaphattunk, azonban világosan látszott, hogy az omladék nem az egész árkot, hanem csak annak felső szintjét töltötte be, melyből arra következtethetünk, hogy a castrum életének későbbi időszakában a fossákat nem tisztították ki rendszeresen. Az omladék feletti steril, sárga agyagréteg egy újabb elöntés bizonyítéka. Az árok oldalának érős lejtését a mai talajfelszín már nem mutatja. Bár a terep a római időkben is lejtős lehetett, ennél fogva a mélység nem abszolút jellegű, meg kell említenünk, hogy az árok a fal gödrének aljánál 1 m-rel mélyebb. A decumana fronton húzott árokban a rétegsorok vízszintesen helyezkednek el — jól megépített vallumrendszer itt sem lehetett. A 16. árokban, mint azt már említettük, a fossa nyomait hiába kutattuk, a félköralakú saroktorony alapjainak magasságáig már feltört a talajvíz, így sem alatta, sem e szintben nem kutathattunk az árok után. A decumanaoldalon végzett megfigyelések szerint biztosak lehetünk abban, hogy a IV. században a táborhoz nem tartozott vallumrendszer. Kitűnik ez: a) a IV. században épült oldaltorony előtti terület (keltezésére még visszatérünk) rétegeinek vízszintes elhelyezkedéséből, b) a praetoria oldalon megfigyelt fossa (?) lassú feltöltődéséből, melynek kitisztítása hosszú időn át elmaradt (3. ábra). Anthes szerint a későrómai tábo3. ábra. Az 1. sz. árok metszete. Jobbszélen a kiszedett praetoria fal, középen a tábor feltételezhető vallumrendszeréhez tartozó fossa látható, balra a folyami kavics egy régebbi Duna mederre utal rokat általában nem. árkolták körül, 22 ha helyenként mégis megtalálható a vallumrendszer, akkor az a korarómai periódushoz köthető (pl. Deutz). 23 Pannóniai táboraink közül a pilismarótinak 24 az Esztergom-hideglelőskeresztinek 25 a visegrádinak 26 és a tokodinak 27 nem volt árka, ugyanakkor azonban a IV. századi átépítés során újat alakítanak ki a nagytétényi erődnél. 28 21 Vegetius, Epitoma rei militaris. I. 24. 22 Anthes, E., Spätrö>mische Kastelle und feste Städte im Rhein- und Donaugebiet. BRGK 10 (1917) 157—. 23 Uo. 88. 24 Finâly G., AÉ 27 (1907) 45—. 25 Soproni, S., Limes Roomanus Konferenz in Nitra. (Bratislava, 1959) 138. 26 Va., AÉ 81 (1954) 49—. 27 Az adatért ezúton mondok köszöjnetet Mócsy Andrásnak. 28 Cserey Ê. — Fülep F., Nagytétény műemlékei. (Bpest, 1957) 10.
