Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Nováki Gy.: Őskori települések Fertőrákos mellett;

kultak ki. V. Milojcic az Al-Duna vidékére,

2 R. Pittioni pedig Ausztriára vonatkozólag

3 három fejlődési fokot állapít meg. Banner J. Magyarországon területileg osztja fel a kultúrát, de ezt nem tekinti egyúttal belső kronológiai sorrendnek is, mindamellett felveti a kultúra korai és késői szakaszra való tagolásának a lehetőségét.

4 B. Kutzián I.-val együtt írt későbbi dolgozatában a stratigráfiai adatok hiánya ellenére kísérletet tesz a belső kronológiai sorrend megállapítására, az egyes fázisok közötti határok azonban meglehetősen elmosódottak maradnak.

5 E. K. Neustupny a fejlődési sorrendet Csehszlovákiában a Jevisovice Ci néteggel kezdi, amivel egyidős a badeni kultúra bolerázi csoportja,! majd Fonyód, Baden és Ossarn következik.

6 A Tocik a bajci stratigráfia alapján a következő kronológiai sorrendet állapítja meg: lengyeli kultúra, tűzdeltbarázdás kerámia kultúrája, bolerázi csoport (mint a badeni kultúra legrégebbi fokozata), végül a klasszikus badeni kultúra.

7 A bolerázi csoportot korai fázisba sorolja V. Nemejcová-Pavuková is DNy-Szlovákiában, sőt Ausztriában olyan anyagot, melyet R. Pittioni a három fázis között oszt el, ugyancsak a korai bolerázi csoportba sorol.

8 Kalicz N. viszont lényegében Banner J. véleményéhez csatlakozik, amennyiben az említett csoportokat egyidősnek tartja, legfeljebb kis időbeli különbségek lehetőségét fogadja el. Az újabb irodalomban többször tárgyalt bolerázi csoport korai fázisba helyezését, legalábbis dunántúli viszonylatban, nem látja bebizonyítottnak.

9 A vélemények tehát eléggé eltérnek egymástól. Ha a fertőrákosi leleteket el akarjuk helyezni a badeni kultúrán belül, még az is nehezíti a körülményeket, hogy az említett csoportok egyikének sem esik bele az elterjedési területébe. A bolerázi csoportnál ugyan megemlítik a Dunántúlt is, de csak szórványos leleteken keresztül, az elterjedési központnál jóval kij

ebb esik. A Fonyód-Uny-i csoportnak ugyancsak a peremén helyezkedik el, sőt a Banner J. által közölt térkép szerint már kívül is esik. Ha a közvetlen környéket nézzük, akkor s szórványleleteket figyelmen kívül hagyva a Neusiedl am See határában előkerült hasonló leleteket kell megemlíteni, ahol két gödör anyaga került napvilágra a badeni kultúrából. Ezeket St. Foltiny és A. Ohrenberger két különböző fokozatba sorolja be, de a kultúrán belül csoporthoz nem köti.

10 Elsőnek kell említeni a leletanyag egyetlen teljes darabját, egy tálat, mely a gödör legaljának a közepén volt összetörve. Két kis füle gyengén behomorul, oldalán durva kivitelű minta: ritkán bevonalazott háromszög, közben egy pontsor ugyancsak háromszög alakban, a vállán pedig pontsor fut körbe, m: 13,7. átm. 25,3 cm (2. ábra). Ez az edénytípus igen elterjedt a badeni kultúrában, sok változatát ismerjük. Banner J. általában északi eredetűnek határozza meg, egyedül a palotabozsoki tál előképét származtatja a lengyeli kultúrából.

11 A közelben Neusiedl am See I. lelőhelyről ismerünk három hasonló alakú tálat, de ezeknek gazdag belső díszítése van. Éppen az utóbbi körülmény miatt St. Foltiny és 2 Milojcic, V., PZ 34—35 II (1949—,50) 157. 3 Pittioni, R., Urgeschichte des österreichischen Raumes. (Wien, 1954) 189—210. 4 Banner, J., Die Péceler Kultur. AH 35 (1956) 184—187, 253. 5 Banner, J. — Bognár—Kutzián, I., AAA 13 (1961) 4. 6 Neustupny, E. V., SA 7 (1939) 269. 7 Tocik, A., PA 52 (1961) 321—322. 8 Nemejcová-Pavuková, V., SA 12 (1964) 239—241. 9 Kalicz, N., Die Péceler (Badener) Kultur und Anatolien. Studia Archaeologica II (Bpest, 1963) 75—77. 10 Foltiny, St. — Ohrenberger, A., AA 9 (1952) 20—32. 11 Banner i. m. 155—156. 55