Arrabona - Múzeumi közlemények 8. (Győr, 1966)

Dávid L.: A népi demokratikus forradalom Győr-Moson megyében 1945–1948

belül az egyetlen eszköz a népi demokrácia ellen. (A polgári demokrácia hívei a szociáldemokrata párt reformista jobboldalának a bázisára: a kispolgárságra építhettek, mely a felszabadulás után nőtt a munkásegység híveinek bázisával: a proletariátussal szemben.)

196 A parasztpárt —i ingadozó megyei vezetői: Pécsi J. és Mészáros Ö. kilépésével — a kommunista pártnak még szilárdabb szövetségese lett. A kisgazda párt — az összeesküvő képviselőktől, a jobboldalától megszabadulva — balra tolódott, és a Függetlenségi Frontban megbízható partnerré vált. Lojális ellenzékként indultak a választásokon a Független Magyar Demokrata Párt (FMDP), mely egyetértett az elért vívmányokkal, bár tovább nemi kívánt haladni, és a Polgári Demokrata Párt (PDP), mely kispolgári-liberális programot adott. A választókerületben ismét indult a Magyar Radikális Párt (MRP). Az eredetileg városi kispolgári, értelmiségi tagok (és nekik megfelelő program) mellé csatlakozott augusztus 5-én Peyer, aki magával vitte a pártba, illetve a pártra szavazók közé híveit. (Ennék az lett az eredménye, hogy a párt összetétele kispolgári radikális és jobboldali szociáldemokrata keveredésű lett.) Peyer nem véletlenül Győrött lépett fel képviselő jelöltként. Évtizedek óta jelentős volt a befolyása a megyében, és tudta, hogy itt nagyszámú követőre talál a jobboldali elemek köréből. (Az, hogy a szélsőséges elemek sorakoztak fel az MRP mögé, azt eredményezte, hogy a párt itt nem a lojális ellenzék szerepét töltötte be.) Peyer tudta azt is, hogy a szociáldemokrata párt részéről itt nem találkozik aktív ellenállással (és ez lényegében be is következett). A Győri Munkás „Győr szociáldemokratái egységesen elítélik Peyer Károly árulását" címmel nyilatkozatokat közölt azzal a Független Kisgazdában megjelent hírrel kapcsolatban, mely szerint ,, .. . a győri pártszervezet 200 tagja aláírásával kifejezésre juttatta, hogy Peyer Károly bármilyen listán indulna, őt támogatni fogja." Medey I. megyei titkár: „Tekintettel arra, hogy a Szociáldemokrata Párt Győr-Moson megyei szervezeteiben a Peyer-ügy nem idézett elő semmiféle akciót, így alapos a gyanúm, hogy a cikkíró mindenáron szenzációt akart gyérszámú olvasóközönségének szállítani." „A Peyer-ügy számunkra nemcsak személyi, hanem politikai kérdés is. Az egész kérdés gyökeres felszámolása a pártvezetőség feladata." ,,Az ilyen eljárás gyengíti a munkásosztály harci erejét, de minősíthetetlen és árulásnak tekinthető az az eljárás, amelyet Peyerék csináltak akkor, amikor kilépésük után egy polgári párt védőszárnyai alá helyezték magukat." Medey I. tehát (bizonyos értelemben) elítéli Peyeréket. — Udvaros I., az SzDP győri szervezetének elnöke a nyilatkozatában magáról szólt: ,,.. . hűségemet bebizonyítottam a jelenben és hűségem a jövőben is mintaképül szolgálhat minden párttagnak". „Én nem pozícióért lettem szociáldemokrata és ma sem azért vagyok, hanem meggyőződésből." ,,Ezek után felesleges a kérdésre válaszolnom, mert ez a Peyer-ügyben is érvényes." Arra célzott, hogy Peyer képviselői mandátum megszerzése érdekében változtatott pártot? Azt bizonyította volna, hogy Peyer évtizedekig nem lett volna meggyőződéses szociáldemokrata? Nem egyértelmű, nagyon, „diplomatikus" ez a nyilatkozat. Dr. Borbély E. főispán a Peyer-ügy helyett lényegében a pártegységről beszélt.

197 A cikk címe és tartalma között nyilvánvaló az ellentmondás. Ezek után nem véletlen, hogy egy hét múlva a Győri Munkás már így írt: „Peyer Károly fáradt öregember, annak idején sokat dolgozott, szentimentalizmus vett erőt a Szociáldemokrata Párt 35. kongresszusán, amikor emlékezetes memoranduma végső következményeit 196 Ságvári i. m. 314—315 197 GyM III. évf. 170. sz. 296